No! hála a papnak! Hallom e fejezet czimének olvasásánál, csakhogy a
végén járunk már ennek az unalmas históriának. Viszi már a hős a
menyasszonyát!
Dehogy vége! Dehogy unalmas! Dehogy viszi!
Most lesz ez még csak tréfás dolog!
Az én esztendőm vége felé törekedett, ami a kánikulába esett.
A jogtanácsosék elutaztak Karlsbadba, hat heti kurára. A törvényszékek
szüneteltek, az ügyek pihentek, igazgatósági gyülések nem tartattak. Én
vendéglőbe költöztem, mert a cselédség is mind szabadságot kapott. Ez
idő alatt aztán mindennapos látogatója voltam a septemvirék házának.
Ők állhatatosan Budapesten töltötték a nyarat. Hesperis azt állította,
hogy szebb üdülő hely nincs a világon Budapestnél. Itt van fürdő is,
hétféle: hideg, meleg, sós, sáros, az ember válogathat benne. Az öreg úr
néha példálózott, hogy milyen nagyon szeretné megnézni a dobsinai
jégbarlangot, már tíz esztendeje nem volt kinn a fővárosból. Tátra-Füred
is nagyon szép lehet. Aztán csak nagyot sóhajtott. Nem lehet, mert nem
lehet.
– No majd augusztusban! – mondám én, jelentésteljes pillantást vetve a
szemlesütő Hesperisre.
Akkor majd lehet.
Ki lehetett vetni az abrakadabra útján, hogy ennek a biztatásnak mi az
értelme.
Többször előhoztam Hesperisnek, hogy én augusztus közepén érem el a
nagykoruságom napját, akkor egyszerre ura leszek a sorsomnak, átvehetem
a vagyonomat és megházasodhatom.
… Akkor aztán mehet a septemvir Tátra-Füredre, nem kell neki leányt
őrizni idehaza.
Ezt csak értheti, aki logikát tanult!
Ha csak egy szót szólt volna a septemvir: «Kérem, magyarázza meg ön
jobban?» Hát előrukkoltam volna vele szabatos formulázással. De én azt
hittem, hogy érti, tisztában van vele.
Augusztus elseje bekövetkezvén, egy határozott lépést tettem előre.
Ez a nap a nyári költözködések határideje.
Titokteljes önérzettől ragyogó (gondolom legalább) orczával jelentém
Hesperisnek, hogy úri szállást fogadtam a kerepesi-úton. Első emelet,
négy szoba az utczára, kettő az udvarra; szalon, ebédlő, boudoir,
dolgozó szoba; stb.
Annál a szónál, hogy «boudoir» gyöngéden tekintettem a szemébe:
gondoltam, ezt csak megérti? Nem látszott megérteni.
Még jobban megmagyaráztam.
Elmondtam neki, milyen butorokkal szereltem föl a szállást. A boudoir
szakasztott mása annak, ami Hesperis itthona; erről van lemásolva. (Ez
már csak világosan érthető.)
«Most már nem hiányzik más az én otthonomból, mint egy édes női hangnak
idvezítő zengése.»
Hesperis azt mondta rá, hogy «szép», – a czérna végét elharapva a
fogával s tovább stikkolt, a czérnát a tűbe fűzve.
– Ez az utolsó fodor ugye bár, a mit most himez?
– Nem tudom.
(Mégsem tudja? A násznap után nem stikkolnak több fodrot).
A septemvirnek is elreferáltam az új szállásom eseményét.