Mig feküdt, még egyszer ki akart békülni vele a másik beteg. Leült az
ágya mellé s olyan szomoruan nézett reá, mintha része volna a bajában.
Szeretettel, gyöngéden hajolt föléje, a mikor fölébredt s kérdezősködni
kezdett az állapotáról.
– Hogy van? Édes kolléga ur, csak nem komoly beteg.
Az ágyban fekvő, nagyon lesoványodott ember dühbe jött s beszélni
kezdett, de ugy, hogy csak minden harmadik szavát lehetett megérteni.
– Maga, maga csaló, nem is volt beteg, csak ugy idejött, czudarság,
menjen innen, csalás… hitvány ember.
Erőtlenül esett vissza a párnára. Már nem tudta befejezni, a mit
elkezdett.