Hanem e felvilágositás mégis sötéten hagy egy pontot. Huszonnégy év
előtt fejezte be nagy művét Csemegi. Egész emberélet munkája ez a nagy
mű s közhaszna és dicsősége nemzetünknek. S huszonegy év óta élt
szegényül s halt meg szegényül a nagy mű alkotója.
Ez a sötétség mégis sötétség maradt. A kormányokra borul ez, nem
Csemegire.
Csemegi könyvtáráról is megemlékeztem tárczám soraiban. Azt állitottam,
hogy ebből áll minden vagyona, melyet szeretett hitvesére hagyhatott. E
vagyon pedig, ha kótya-vetyére kerül, nem ér annyi száz forintot, a hány
ezerbe került, noha mint szakkönyvtár kincset ér.
Lehet, hogy szavaim birtak arra pártkülönbség nélkül több képviselőt ma
a képviselőházban, hogy lépést tegyenek arra nézve, hogy a nagy értékü
könyvtár a törvényszerkesztő bizottság részére államköltségen
megszereztessék. Apponyi Albert gróf és Győrffy Gyula vezetése mellett
Beksics Gusztáv, Bolgár Ferencz, László Mihály, Neményi Ambrus, Olay
Lajos és Szabó Imre voltak e képviselők. Fölkeresték a miniszteri
szobában Széll Kálmán miniszterelnököt s Lukács László, Plósz Sándor és
Wlassics Gyula minisztereket, kik biztató igéretet tettek mind a
könyvtár megvételére, mind az özvegy legmagasabb kegydijazására.
Ez a legkevesebb, mivel a nemzet az elhunyt iránti háláját, noha
későcskén, bebizonyithatja.
Ehhez még szükséges, hogy mellszobra a legfőbb törvényszék palotájának
csarnokában államköltségen felállittassék.
* * *
Ha már Csemegi Szent-István rendjéről szóltam, szólok most egyuttal
Tisza Kálmán Szent-István-rendjéről is, melyet nagy-kereszt alakban
ugyan, de később adott a király Tisza Kálmánnak, mint Csemeginek.
Erről is ma értesültem hitelesen.
Tisza Kálmán már félévig volt belügyminiszter s öt évig miniszterelnök s
még mindig nem volt semmi rendjele.
Történt 1880-ban, hogy Károly román király, akkor még fejedelmi czimmel,
Budapesten járt s Tisza Kálmán miniszterelnök, ő felsége a király
előzetes tudatával, nála tisztelgő látogatást tett. Midőn tőle
elbucsuzott, a fejedelem főhadsegéde arra kérte, menjen egyenesen haza,
mert a fejedelem ő fensége azonnal vissza óhajtja adni a látogatást.
Ugy lett. Tisza azonnal haza hajtatott miniszterelnöki palotájába s a
fejedelem néhány percz mulva nála termett.
Fontos tárgyu beszélgetés után a látogatás befejeztével elővett a
fejedelem egy finom müvü tárczát s oda nyujtá Tiszának. A román
csillagrend legmagasabb osztályának jelvényei voltak benne.
– Szerencsémnek tartom, – ugymond a fejedelem, – hogy e rendet
Exczellencziádnak adományozhatom.
– Hódolattal és hálás köszönettel fogadom fenséged kegyes adományát,
ámbár meg kell jegyeznem, hogy saját felséges uralkodómtól sincs még
semmi rendjelem.
A fejedelem mosolygott e szóra.
– Tudom – ugymond – hogy vannak kiváló férfiak, kik a rendjelekre semmit
sem adnak; nem is kivánom, hogy viselje, mégis kérem, fogadja el tőlem
emlékül.
Ily kegyes szavakra természetesen el kellett fogadnia.
Fülébe jutott ez báró Orczynak, ő felsége melletti miniszternek, a ki
aztán rögtön előterjesztést tett ő felségének az iránt, hogy Tisza
Kálmánnak a Szent-István-rend nagy keresztje adományoztassék.
Igy jutott Tisza Kálmán magyar rendhez a román király utján.