G.

Mindnyájan isten kezében vagyunk. Lehet, hogy Kalivodának egyszerre,

minden igaz ok nélkül, visszatért a régi rendes járása. Mindenesetre el

kell mennie orvoshoz.

_A többi betü._

Nem, a jó isten megőrizte őt és megmaradhatott hivatalában mindaddig, a

mig egy részeg fuvaros, nem annyira vigyázatlanságból, mint inkább

hirtelen támadt ellenszenvből, el nem gázoltatta a lovaival, a

József-köruton, éppen a szerencsés hetes szám előtt.

Kaál Samu.

Fent a hegyen Fedémesen polyák ulánusok éppen akkor cselekedték meg,

hogy szerdán reggel jó korán lóval, munitióval, mindennel kivonultak az

exerczirplaczra és délelőtti harangszóra már az egész falu lángban

állott.

A hegyaljában, a Bikken keresztül átvilágolt a rettenetes fény egészen

Szépasszonyfalváig.

Itt a matyók sürüen hányták magukra a keresztet s az asszonyok – ámbár

csak szerda volt – töltött káposztával lakatták a katonáikat. Csak el ne

menjenek.

A legényekben pedig mintha megroggyant volna a bátorság, ha a kocsmában

katonák mulattak, ők hazamentek szépen.

Az egész falu abban volt, hogy jobb félni s eltürni a sorsot, mint

megijedni majd. Hetven óta különben is megszokták ezt az állapotot.

Ugyanabból a huszárezredből ugyanaz a két század feküdt közöttük azóta.

A legénység – nagyrészt rusznyákok, de negyedrészt hazabeliek is –

változtak minden három évben, de az állapot a régi maradt.

Selyem volt a takarmány az egész völgyben, de a lovuk mégis görhes,

fáradt, sovány maradt; a legfinomabb, a legszagosabb szénát előttük

etették fel a katonák a saját lovaikkal. Előttük lopták meg a félszert,

s jaj volt annak a matyónak, aki szólni merészelt. A Kiskaptósy fiu

egyszer… Szép vers van a fejfáján fiatal életéről, szomoru haláláról.

Vagy le is kopott azóta, azért a szépasszonyfalviak el nem felejtették.

Az istálló, a ház, minden falat legkülönb részét ezek a mamalikok

szedték el előlük. És a hazabeliek is egészen hozzátörődtek ezekhez a

sáskákhoz.

Nem volt mit tenni. Panaszt kinél tenni? Csuffá tett legények mégis a

falun a legártatlanabb nótát énekelték búsan, szomoruan:

Kijeé ez a ház kijeé,

Beró János urameé.

Hát ez a ház vaj kijeé

Bedécs András urameé…

Rejtelmek (1. kötet) · 第 31 / 43 题