Semmi sem zavarta meg a szép kilátásu lakás boldogságát. Mind több
kávéház épült, más üvegkereskedőknek is kedvük támadt rája. De ő nem
hagyta magát szerencséjében eltántorittatni. A felesége inkább
elbizakodott és valamelyik ünnepnapon egy bádogszelenczét tett az
asztalra.
Olajban főtt szardiniák voltak benne.
– Ne kisértsd istent! – mondá a szamár-ember elszomorodva.
– Tudom, hogy te a halat szereted! – szólt az asszony engedelmesen.
– Te már nem ismered magadat! – mondá az öreg és rossz kedvü lett.
Zsémbelt, nem nyult a bádog-dobozhoz.