Valdemár, amint emlitettem, tudta, hogy halott és ezzel megtette az első
lépést a Lényeg felé. A második lépést akkor követte el, mikor kilépett
önmagából. Ez nagy lépés volt és ezzel halott Valdemár behatolt a
Lényegbe. Nem ismerte ugyan még a Lényeg miszteriumait, de érezte őket,
mert így szólt:
„Valdemár, nagy sejtések rombolják a te földi palotádat! Megjelent nekem
a Lényeg és kivánatosabb volt, mint férfikoromban a legszebb asszony.
Valdemár, ne haragudj rám, de én érzem, hogy ebből baj lesz! Valdemár én
megjósolom neked, hogy te… bele fogsz olvadni a Lényegbe!“
Szólt pedig az ő hangtalan hangján.
Valdemár tehát megtette a második lépést is és kilépett önmagából.