A szobát nehéz hullaszag töltötte be és gomolyogva hömpölygő ködök öblös
lilasága. Az ég peremén a felhők is lila sávokban rendezkedtek el és
Valdemár, aki világéletében bolondja volt a lilaszínnek, gyönyörködött.
Eszébe jutottak a lila nyakkendők szeszélyes árnyalatai és elvonúltak
előtte katonás tisztelettel. Mert halott Valdemár úgy nézett rájuk, mint
katonáira, kiket harcba küld, a búcsúzó király.