Az árulás nem sikerült. Valamennyi magyar főur mind ellenese volt
Zápolyának, még Petrovich Péter is, a kiről köztudomásu volt, hogy
«féltestvére», Zápolya István természetes fia. Ezek mind eladták volna
őt «huszonkilencz» ezüst pénzért. De még veszedelmesebb ellenségei
voltak, a kik nem fujtak egy követ a magyarokkal: Gritti Alajos és annak
a barátja Laszkó Jeromos. Amaz egy törökbe ojtott olasz; emez sok fábul
faragott lengyel: mindenféle hájjal megkent csalafinta mind a kettő; a
ki csak addig tolta János király szekerét előre, a mig maga
felkapaszkodott rajta. Most aztán, hogy a tetőre elértek: azon voltak,
hogy őt félrelökjék s maguk osztozzanak meg Magyarország birtokán.
Egyedül Fráter György volt János királynak igazi hive. A fehérruhás
barátnak nem volt semmi indulatja, egyedül a hazája sorsa fölötti
agodalma. Ő nem szomjazott se világi vagyon, se dicsőség után. Ő nem
szövetkezett az áruló országnagyokkal; hanem felhasználta egyiknek a
haragját a másik ellen, hogy egyiket a másik által irtsa ki az utjából.
Maga a nép jó volt: az a ki báránybőr süvegben jár; de a kinek már
nyusztkalpag, tarajos sisak, tiara, vagy barétum volt a fején, az mind
olyan szent volt, a kinek maga felé hajlik a keze.
Roggendorf kudarczot vallott várostroma után a vérszemre kapott várvédők
kirohanást intéztek a Rózsák hegyén levő német főhadiszállás ellen s
olyan jó sikerrel, hogy Roggendorf a sátora hátrahagyásával menekült a
Dunán álló naszádaihoz.
A német fővezér sátorában a többi hadi zsákmány között megtalálták azt a
szerencsekereket is, melyet az akkori hadvezérek használtak a
hadviselésük alkalmával.
Ez ugyan is egy forgatható kerék volt, melynek talpaira és küllőire
különféle signumok, mondások és számok valának feljegyezve: a fergetyü
által megindított kerék megállapodása s annak az egy helyben álló
figurák és mondások konstellácziója szerint azután világosan ki lehetett
találni a hadvezéreknek, hogy mi módon intézzék az ütközet rendjét. A mi
igen szép tudomány volt.
Az elfogott németek bizonysága szerint kitudódott, hogy a bécsi
csillagvizsgálók bölcs praktikája ezen szerencsekerék segítségével
kifundálta, miszerint Roggendorfnak a «rozsomák» havában és a «Mars»
órájában kell ostromot intézni Budavára ellen s akkor minden bizonynyal
győzedelmeskedni fog. – De bizonyára az egyszer nagyon csalatkoztak a
csillagvizsgálók.
János király aztán hazaküldé Bécsbe Ferdinánd királyhoz azt az
elzsákmányolt horoscopot, azzal az izenettel, hogy csak használja azt a
király bölcsen ezután is, s annak a megkérdezésével csinálják jövőben is
a hadvezérei a csataterveiket.
A Ferdinánd-párti sereg, a török naszádoktól üldöztetve, visszavonult
Esztergomig.
A primás, Várday Pál, a kibékítő szerepét játszotta a két ellenkirály
között.
Ferdinánd király ugyanabban az állapotban volt, a miben Zápolya. Senki
sem volt hive: csak az önérdek tartott mellette mindenkit, s a kinek a
saját kivánsága nem teljesült, az rögtön áruló lett ellene. – János
királynak még legalább volt egy Fráter Györgye.
Egy izben erre a szóra fakadt Ferdinánd király: «Sokat adnék érte, ha
énnekem egy olyan hivem volna, mint ez a barát! Fráter György egymaga
annyit ér, mint tizezer harczos!»
A primás megkisérté a két ellenkirályt kibékíteni.
Mind a kettő rá volt fanyalodva az egyezkedésre. A fegyvernek nem volt
éle a kezükben: nem volt «Brandja» a puskájuknak.
Zápolya Laszkó Jeromost küldé Ferdinándhoz alkudozásra; Ferdinánd pedig
Hobardanáczot János királyhoz: a két hajdani ellenlábas követet Szolimán
udvaránál.
Hobardanácz már a szultán előtt is megmutatta, hogy két balkezü ember:
csak rontani tud. Budára a primás levelével érkezett meg, s a király elé
kivánt vezettetni.
Zápolya elfogadta a követet. Hajdanában az is egyik kapitánya volt, mig
el nem pártolt Ferdinándhoz: vitéz, vakmerő katona.
Hobardanácz azzal a feltett szándékkal jött János királyhoz, hogy őt
megöli.
E tőrdöféssel meg lesz oldva az országos gubancz.
Ha Zápolya halott, az egész ország meghódol az élő királynak.
Ámde ezuttal is résen állt Fráter György.
Midőn a követet a király elé vezették, egyedül maradtak: a király, a
követ és a barát.
A barátra szüksége volt a királynak, hogy a primás levelét tolmácsolja
előtte, minthogy az latinul volt irva, a miben a király nem volt eléggé
járatos.
A mint együtt olvasták a levelet: egy szemközt álló tükörből meglátta
Fráter György, hogy a követ, dolmánya alul kirántva egy két élü tőrt,
azzal a király felé rohan.
A barát hirtelen eléje veté magát az orgyilkosnak s felfogta annak a
tőrdöfését. A fehér csuha alatt pánczél volt: az orgyilok lesiklott az
aczélról.
A király kiáltására azután berohantak az ajtonállók s megragadták és
megkötözték a vakmerőt.
– Mért akartál engemet megölni? kérdé tőle Zápolya. Urad, királyod bizta
ezt rád?
– Saját szivem bizta ezt rám. Felelt reá Hobardanácz. A te vezéred a
fekete czár legyilkolta az én apámat, testvéreimet. És én megesküdtem,
hogy te rajtad állok értük boszut.
Az udvaronczok ott helyben össze akarták aprítani az orgyilkost.
Fráter György kivette őt a kezükből.
– Hagyjátok élve. Van egy igaz híve János királynak, Pekry Lőrincz, a ki
mind e napig Bécsujhely börtönében szenved: ajánljunk cserét Ferdinánd
királynak. Adja ki nekünk Pekryt, s mi visszaadjuk ő neki Hobardanáczot.
De Ferdinánd nem állt rá a cserére.
Azt felelte büszkén:
«Ebet ebbel maratok!»
Akkor aztán Hobardanáczot zsákba kötötték s a Szent-Gellért ormáról
aláguriták a Dunába.