– Ki van ott? orditá rá ijedtségtől elcsukló hangon.
Abban a pillanatban ott állt előtte a folyosó tulsó végén a – Fatia
Negra.
Azon alakban, a hogy őt leirták előtte; fekete atlasz köpenybe burkolva,
fekete atlasz álarcz a képén, miket zsebében rejtve hordhat s hirtelen
fölvehet, és levethet, a hogy szükségét látja.
– Megállj, ide ne jőjj! kiálta rá a fegyveres félelem dühével
Makkabesku, mert keresztül lőlek! s a mint az álarczos egy lépést tett
előre, hevesen rásütötte a fegyver bal csövét.
A lőporfüst eloszlott; a Fatia Negra sértetlenül maradt és jött egyre
közelébb.
Ah, ezek csak a ficzkók voltak, ezek nem árthattak neki, de majd az
aczélhegyű golyó!
A lövésre kifutott a konyhából Makkabesku neje s épen szembe találkozott
a rablóval. Az izmos kezével megragadta karjánál fogva s visszalökte a
konyhába s rázárta kulcscsal az ajtót.
Pável gazda mind ezt engedte történni; a felemelt fegyvert arczához
szorítva, még közelebbre akarta bevárni a rablót, még bizonyosabban
találni.
Most már nem szólt neki semmit, most már kivánta, hogy jőjjön.
Mikor hat lépésnyi tér volt közöttük, akkor odaczélzott a melle
közepére; megnyomta a fegyver ravaszát s a jobb cső is eldördült.
Semmi halálordítás utána… A Fatia Negra sebzetlenül állt előtte.
Makkabesku kábultan tartá eléje a kilőtt fegyvert, mintha azt várná,
hogy az még egyszer elsüljön, mintha álmodta volna csak azt, hogy lőtt s
még egyszer álmodni akarná, hogy újra lőjjön, hogy azt a kisértetet
megölje, a mi az álmodónak mindig olyan rosszul sikerül; – a Fatia Negra
pedig megfogta egy kezével a puska végét, egy rántással kicsavarta azt a
korcsmáros kezéből s a puskaagygyal úgy sujtotta főbe, hogy az szédülten
rogyott össze.
Azután nem tudja senki, hogy mi történt?
Midőn báró Hátszegi és Makkabesku cselédei hazaérkeztek az összekötött
hintóval, Makkabesku még mindig a földön hevert elkábultan; felesége a
bezárt ajtón dörömbözött, a vendégszoba ajtaja fel volt szakítva s a
családi fali szekrény feltörve. A korcsmáros ereklyéi közül ugyan,
csodára, egy sem hiányzott, hanem Hátszegi ládikája a négy ezer
aranynyal el volt tüntetve. Azt később megtalálták a patakban,
természetesen – kiürítve.
A nagy sokára felocsudott Makkabesku reszketve beszélé el Hátszeginek a
kettős lövés álomszerű esetét s esküdött az egekre, hogy a Fatia Negra
kezeivel kapkodta el a golyókat, mint a legyeket.
– Bolond vagy. Bizonyosan a feje fölött lőttél el mind a kétszer.
– Akkor meg kellene a golyók helyeinek látszani az átelleni falon.
Valóban semmi golyó helye sem volt látható a folyosó falain.