Bement a nyáriasan üres kávéházba. Sehol egy lélek. A kassza is üres
volt. Megállt hátul, a lejárónál, fülelt. Alulról zongoraszó hallatszott
és éneklés. A Csirke énekelt. Egy pincér dobogott fel a falépcsőn.
– Ki van lent? – kérdezte ettől.
– Rácz szerkesztő úr.
– És?
– Egy hölgy meg még egy úr.
Megnézte magát a tükörben.
– „Jó züllött vagyok, csúnya halott vagyok“ – mondta magában és lement.