Az ifju nő az ég felé emelte arczát, s ha szállnak a szellemek a légen
keresztül, e csókot éreznie kellett.
A túlvilágról jövő szerelemvallomás volt az; tiszta, ætheri, csillagi
szerelem, minő az angyaloké, a szellemeké, a testvérlelkeké.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Az anyjához irt levél pedig így szólt:
«Kedves imádott jó anyám!»
«A mi szóval eljöttem tőled, azon szóval térek vissza hozzád:
«Szeretlek!»
«Tudod, hogy engedelmes, szófogadó fiad voltam mindig.»
«Aranka gyermekei koldulni nem fognak, úgy-e bár?»
«Mindent jól, bölcsen intéz el a sors.»
«A ki meghal, annak meghalni jó.»
«Neked erős szived van, neked magas lelked van: nem szükség, hogy az én
erőmből hagyjak rád valamit.»
«A Gracchusok anyjának is oda tették megölt fiait az ölébe, – és nem
sírt.»
«Azokat, kik dicsőn haltak meg, anyjaik nem siratják meg!»
«Te mondád.»
«Tehát ne sirass.»
«Légy keresztyén, és mondjad: «Atyám, a te akaratod!»
«És bocsáss meg halálomért mindenkinek.»
«Bocsáss meg annak, ki vádjával siettetett a sírhoz; és egykor tudasd
vele, hogy nehéz tettével nagy jót cselekedett. Megkönnyíté rám nézve a
meghalást. Köszönöm neki!»
«Én mindenkivel kibékülve válok meg innen, s hiszem, hogy nekem is
megbocsát mindenki ide át.»
«Egy óra mulva odafenn vagyok az atyámnál. Ti ketten engem szerettetek
legjobban valamennyiünk között. Mikor kicsiny voltam, s nehéz vitáitok
voltak együtt, sokszor voltam köztetek engesztelő közbenjáró. Most ismét
az leszek.»
«Anyám. Hivnak! – Isten veled!»
«Szerető fiad