Hónapok teltek el. Sokat voltunk együtt nagyon. Olivér erősen dolgozott,
szorgalmasan festegette tipusokat összegező előtanulmányait. Én
mérsékelt, józanabb kritikámmal állandóan ellenőriztem őt. Hallgatott
rám, csak eszthétikai rögeszméiben maradt hajthatatlan. És a fanatizmus
ragályos, lassankint kezdtem beleélni magamat eszméibe; rajongásának
heve magával sodort engemet is.
Egy napon levelet kaptam tőle. Csak ennyi volt benne: «Hagyj magamra
nehány hónapig. Álmaim tisztulnak, érzem, hogy jön, megfogom látni azt,
a kire várok… Ha nem csalódom, pár nap mulva már festéshez láthatok.
Majd irok neked s akkor jer el hozzám…»
Elutaztam.