Teltek a napok. A beteg állapota rohamosan javult, nappal már a
kereveten nyugodott, sőt járni is próbált. Ilona még mindig nem beszélt
Ákossal, – Szobránczy mint eddig, úgy ezután is kijárt Budára, sőt most
párszor sikerült is behatolnia a betegszobába. De Ilona nem mozdult a
férje párnája mellől, görcsösen fogta a kezét és mialatt a professzor
beszélt, csak esdeklően nézett vendégükre. Küzdött kétségbeesetten és
hitte, remélte, hogy legyőzi érzelmeit…
Egy napon végre az orvos előadta a terveit. Nincs többé veszély, de a
betegnek okvetetlen hosszabb időre délvidékre kell költöznie.
– Jobb ma, mint holnap, – mondotta, – a tanár úrnak semmi esetre se
szabad itt maradnia ebben a nedves-hideg világban.
A professzor persze kötelességeire hivatkozott. Az alkudozások alatt
lépett be Szobránczy.
– Igen, – erősködött az orvos, – legalább egy évre el kell mennie innen.
Mikor indulhatnak?
A szegény tudós végre is megijedt:
– Oh, hát a napokban, úgy-e Ilona?
Ilona elsápadt, Szobránczy is összerezzent.
– Egy évre!… suttogták mind a ketten úgy szólván egy lehelletben. És az
asszony most már nem kerülte az Ákos tekintetét, hanem nézett a szemeibe
reménytelenül.
– Hát bizony bucsuznunk kell! – mondotta a professzor megadóan, – nem
akarom önt többet kifárasztani, édes jó Szobránczy barátom Isten áldja
meg… És aztán hosszan megköszönte a hű ápolását.
Ákos felkelt és búcsúra nyújtotta a kezét Ilonának. A szivük szakadt
meg… érezték, hogy nekik valahogy másként kellene búcsúzniok és mégis
nem tehettek mást, hidegen, udvariasan kezet fogtak.
– Ilona úgy érezte, nem birja tovább. Mikor látta Szobránczyt eltűnni az
ajtóban, futott a lakás legutolsó szobájába és a fejéhez kapott:
Ezután a búcsú után ne lássam egy évig?… Megőrülök! Hisz arra csak van
jogom, hogy egyszer utóljára beszélhessek vele s megmondjam neki, hogy…
hogy nem szerethetem – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Eltelt másnap, harmadnap: Szobránczytól semmi hír nem érkezett. Ilona
azt hitte, eszét veszti. Hogyan, Ákos elhagyta volna őt?… Hisz pár nap
mulva már utazniok kell!
Végre a következő nap délelőttjén megkapta azt a levelet. Szobránczy
Ákos írt, hogy beteg és kérte, látogassa meg őt.