Az idő kitisztul, a felhők eloszolnak, semmi szél nem leng már; s ekkor
egyszerre elkezdi a délibáb a maga tündérjátékait. A szemhatáron tenger
terül széjjel, mely sebesen futó hullámokat látszik hányni, s a futó hab
tetejéből sötétzöld erdők, szigetek emelkednek elő. Az elhagyott karám,
melyet az imént láttunk, egyszerre emeletes palotává magasodik fel s az
újvárosi templom felkap az égbe s bazilikává nő meg. Majd egy szép
hosszú várost láttunk fehér házak soraival: nem város ez, hanem
legelésző ökrök. A tenger lassankint elnyeli a távolt; úgy, hogy az
ökrök a szemhatáron látszanak állani, s a látástani csalódás mammutokba
nagyítja az alakjaikat. Az optikának minden szabálya fel van forgatva. A
távol álló tárgy lesz nagyobb, a közelebb álló kisebb. Elénk támad egy
emberi óriás a látóhatáron, a ki úgy látszik, hogy apró sertéseket hajt
maga előtt; mikor közelebb érnek, akkor látjuk, hogy az óriás egy
szimpla gulyásbojtár, az apró állatsereg pedig kétszáz fiatal bika egy
csoportban. Majd megint egy gályákból álló hajóhad látszik vitorlázni:
rájövünk, hogy azok legelésző lovak. Mikor közelebb megyünk hozzájok,
hogy kijönnek a délibábból, egyszerre úgy eltörpülnek, hogy alig látjuk
őket.
Néha a délibáb felkapja a látóhatár alatt mélyen fekvő helységek rajzait
a szemünk elé s olyan közel hozza, hogy az utczákon szaladgáló ebeket ki
lehet venni: a Hortobágy egyszerre tele lesz városokkal. Ezt különösen
reggelenkint látni. Az sem tart sokáig. Máskor meg azt látjuk, hogy két
ménes legel egymás fölött, az egyik a földön, a másik a levegőben. A
házaknak, tornyoknak viszképe úgy látszik meg a délibábban, mintha
csendes tó tükréből verődnék vissza, de azt is megteszi, a délibáb,
mikor jó kedve van, hogy a házat és a viszképét a tetejével, a tornyot a
hegyével megfordítva ragasztja össze.
S ez a tündéri játék így folyik napestig: mentül égetőbb a napsütés,
annál tüneményesebben.
Azt hiszem, hogy ha ide a Hortobágyra egy várost építenének, ott senki
sem dolgoznék soha: minden ember az ablakában ülne, s a délibábot nézné
egész nap, a hogy nézi most a puszták pásztor népe.