Nika, te ki adsz győzelmet,
S isteni atyádtól nyerted
Azt az égi tisztességet
Hogy együtt ülsz vele széket,
S véle együtt ítélsz ottand
Halandót és halhatatlant:
Nézz most rám is ide le,
Fürtös fejű hajadon szent gyermeke.
Hisz, hogy ujjong Metapontosz
S örömtől az utca hangos;
Deli ifjak járnak-kelnek,
Hős fiúról énekelnek
Győzedelmi éneket, –
Csakis a te érdemed.