Norrison. Mit «csak»? Mi az a «csak»?
Antal. A régi barátaim… meg fognak vetni engem.
Norrison. Természetesen. Választani kell, fiam. Vagy karrier, vagy régi
barátok. A kettő együtt nincs.
Antal. Azt nagyon sajnálom. De az én lelkiismeretem tiszta, kérem, mert
én tudom, hogy a szerelem áldozata vagyok.
Norrison. Úgy van. Kitűnő formula. – Nos, jó ez a karosszék?
Antal. Kicsit kemény.
Norrison. Hja, ez nem autó. A lábának kényelmes?
Antal. Eléggé.
Norrison. Nem hiányzik a pedál?
Antal. Kicsit. De majd megszokom, hogy nincs mit nyomni.
Norrison _hirtelen rászól_. Hogy hívják?
Antal _folyékonyan_. Dubois-Schottenburg.
Norrison. Bravó! – És a vállalat?
Antal _folyékonyan_. Általános Egyesült Automobil- és Motorgyárak
Részvénytársaság.
Norrison. Bravó. Nyugodt vagyok. _Egy papírlapot ad át neki, ami az
íróasztalon volt és amelyre az egész idő alatt mindig jegyzett valamit._
Még ezt is szíveskedjék aláírni.
Antal. Mi ez?
Norrison. Egy apróság: a maga karrierjének költségei, csupa apró
készkiadás, amit megtérít nekünk. _Hadarva olvas._ Adoptálás ötezer,
főkonzuli cím húszezer, ruha, fehérnemű, cipő stb.
kettőezerháromszázötven, orvosi vizsgálat száz, virág, amit az anyósának
fog vinni, százötven, interurbán telefon Sankt-Moritz tizenkettőnegyven,
vasúti jegy, hálókocsi háromszázhúsz, borbély három, aprópénz, amit most
adtam, kilenc húsz, összesen huszonhétezerkilencszáznegyvennégy hatvan.