Norrison. Kérem, ne mormoljon, ez zavar engem. Szóval… az elnök úr
vacsorát ad az apósa tiszteletére húsz személyre az önök hoteljében. A
zöld teremben. Semmi villany, csupa gyertya, rengeteg gyertya. A menű:
kaviár, mégpedig Beluga Malossol, lehetőleg a friss fogásból, nagy
jégtömbökben szervírozva. Tovább. Teknősbékaleves indiai módra. Tovább.
Helgolandi homár Mac Kinley módra. Tovább. Nyárson sült brüsszeli
poulard szarvasgombával tüzdelve, pommes parisiennes és salade spéciale,
komponáljon valami új salátát, hiszen ebben ön utólérhetetlen. _Maître
meghajol._ Olaj. Tovább. Articsóka, de csak torzsák, zöld
spárgafejekkel, de nem konzerv, hanem friss. Tovább. Gyümölcsétel,
orange en surprise Mussolini. Az asztalon minden teríték előtt pár szál
orchidea, bonbon és cigaretta. Borok: vörösbornak kérem: Chateau Pape
Clement ezerkilencszáznyolc, vigyázzon, az eredeti töltésen aláírással
vannak hitelesítve a vignetták. Fehérbor: rajnai. Mégpedig Deidesheimer
Herrgottsacker Rizling ezerkilencszázhuszonöt, vigyázzon: Reichsrat von
Buhl pincéjéből. Tovább. Pezsgő: Lanson Brut Imperial
ezerkilencszázhuszonegy. _Magában_. Begonia kedvenc pezsgője. Fáj. Fáj.
Mindegy. Tovább! _Maître-hez._ Pont. Vége. Köszönöm. Mehet.
Maître _mélyen meghajol_. Hálás köszönet.
Norrison. Ez a hosszú szónoklat fölösleges volt. _Maître kimegy.
Antalhoz._ Értette? Ezt a vacsorát ön adja apósa tiszteletére.
Antal. Igenis. Nagyon szívesen adom neki. Igazán finom vacsora.
Norrison. Csak épp a magam megnyugtatására szeretném valamire
figyelmeztetni. A kést…
Antal. Nem szájba venni, köszönöm, ennyit már én is tudok.
Norrison. Nagyszerű! El vagyok ragadtatva! Na, nézzük, mi hiányzik még!
Azt hiszem, mindenre gondoltam. Hopp! Néhány apróság. Van zsebkendője?
Antal. Nincs.
Norrison _átadja neki tiszta zsebkendőjét_. Azonkívül a zsebei bizonyára
üresek. _Gyorsan kirakja zsebéből a tárgyakat._ Itt van öngyujtó,
cigarettatárca, óra, töltőtoll és egy marék aprópénz. _Antal mindezt
zsebreteszi._ És itt van még ebben a kis skatulyában Pyramidon, fejfájás
ellen.
Antal. Még sohse fájt a fejem.
Norrison. Most majd fog. Gyakran. Tegye csak el. _Antal zsebreteszi._
Na! Most aztán, azt hiszem, semmi sem hiányzik.
Kuno _belép_. Négy óra. _Kimegy_.
Norrison. Kedves barátom, az óra letelt. Amit ígértem, beváltottam. Ez
itt az ön irodája mától kezdve. _Karosszékre mutat._ Ezennel átadom
önnek a helyet. Ön nemcsak meg van csinálva, hanem el is van indítva.
Lakás, autó, állás, rang, sajtó, vacsora, utazás, a többi az ön dolga.
Most, hogy már menetben van, mint jó sofőr, óvatosan kapcsoljon át egyre
nagyobb sebességre. Aztán: előre, amilyen gyorsan csak tud! Tessék,
foglalja el a trónját.
Antal _leül a karosszékbe, könnyezni kezd_. _Kezefejével törli a
szemét._
Norrison. Mi az, ön sír?