Norrison. Hallatlan! Ilyen drága nevet vásárol neki az ember és még meg
se tanulja!
Titkár. Félix vezérigazgató úr.
Norrison. Na végre!
Félix _lihegve lép be_. Jónapot. Lóhalálában jöttem. Mi az? Mi történt?
_Lihegve a rohanástól._ Leülök egy kicsit. Nincs lélekzetem. Úgy
siettem.
Norrison. Csak tessék. Lihegje ki magát. Rendkívüli ügyről van szó.
Félix. Az üzenet direkt ijesztő volt. «Hogy ön magánkívül van.»
Életbevágó ügy!
Norrison. Úgy van. Életbevágó! _Szónokiasan_. Félix úr, ön modern ember!
Félix _feláll_. Nézze kérem. Mondok valamit. Legyünk tényleg modernek.
Minek ez a kínos jelenet, amelyre ön itt most készül? Férfiak vagyunk.
Én bevallok mindent.
Norrison. Mit?
Félix. Tudom, hogy miért hívatott, Norrison úr! Én bevallok mindent!
Norrison. Mit vall be?
Félix. Látom a szeméről, hogy mindent tud. Hát igen, bevallom, viszonyom
van Miss Begoniával, a táncosnővel, az ön szeretőjével. Én szeretem őt
és ő szeret engem. Ennek a kölcsönös rokonszenvnek végső konzekvenciáit
is levontuk, az érzékieket is inkluzíve. Nna. Most öljön meg. Minek a
hazudozás? Nem egyszerűbb és becsületesebb így?
Norrison. Mit mond? Viszonya van Miss Begoniával? És «inkluzíve»?
Micsoda szörnyű meglepetés! Az én Begoniámmal? Nem is tudtam, hogy
ismerik egymást. Én nem ezért hívattam önt.
Félix _rémülten_. Nem ezért hívatott?
Norrison. Nem. – Begonia megcsal engem önnel?
Félix. Igen. – Ön nem ezért hívatott?
Norrison. Nem. – Így kell megtudnom, hogy az én Begoniám megcsal engem!
Rettenetes. _Telefonba_. Kérek egy pohár jegesvizet.
Félix. Én is kérek.
Norrison _telefonba_. Kettőt.
Félix. Ez borzasztó! Oh, én marha. Hát miért hívatott olyan izgatottan?
Norrison. Üzleti ügyben. – Szóval a hölgy engem megcsal.
Félix. Meg.
Norrison. Önnel.
Félix. Velem. Hogyne. – És milyen üzleti ügyben hívatott?
Norrison. Az Egyesült Autógyárak ügyében. – És mióta csalnak önök engem?
Félix. Pár hónapja. – Mi van az Egyesült Autógyárakkal?
Norrison. És ő szerelmes önbe? Inkluzíve?
Félix. Nagyon! Nagyon! Őrületesen. – Mi van az Egyesülttel?
Norrison. Esküszöm, azt se tudtam, hogy ismerik egymást!
Félix. Rossz pszihológiám áldozata vagyok. Marha vagyok. – Mi van az
Egyesülttel?
Norrison. Mindegy, na. _Sóhajt_. Az élet megy a maga útján. Tovább!
Félix úr, dacára ennek a szörnyű incidensnek, én önt elő akarom
léptetni. Mégpedig igen gyorsan. Otthagyja-e ön egy mukkanás nélkül a
mostani állását, ha öt perc mulva itt benn a bankban előlép az ipari
osztály főnökévé?
Félix. Igen.
Norrison. Félix úr, önnek nem kell várnia öt percig sem. Ön máris főnök.
_Kezet fog vele._