Norrison _a Lydiával belépő Antal cipőjére néz._ Pompás cipő! Nem
szorít?
Antal. Kicsit.
Norrison. Fáj?
Antal. Igen.
Norrison. Na örülök, hogy végre magának is van valami kis
kellemetlensége. _Károlyhoz_. Károly… bemutatom magát az új gazdájának,
Lydia őnagysága férjének, Dubois-Schottenburg úrnak. Mától kezdve a
kocsim az övé és maga az ő szolgálatában van. Most menjen le és várjon.
_Károly meghajol és kimegy. Antalhoz._ Vegye elő a csekk-könyvét.
Antal. Miért?
Norrison. Ne kérdezzen annyit.
Lydia. Te ne kérdezz annyit. Te vedd elő, amit ő mond.
Antal. Mi az, már kérdezni se szabad?
Norrison és Lydia _egyszerre_. Nem!
Norrison. Ön most megveszi tőlem a kocsimat. Egy éves, ötven lóerős
Norrison, odaadom hétezerért, negyven százalék veszteséggel. Nos?
Antal _Lydiához_. Marhaság. _Norrisonhoz_. Meg van véve.
Norrison. Akkor gyorsan, fizesse ki.
Antal. Fizessem ki? Miből?
Lydia. Majd én megmutatom, hogy kell. Add ide, te szeleburdi. _Ír a
csekk-könyvbe._ Itt írd alá. _Antal aláírja._ Tessék. _Átadja
Norrisonnak a csekket._
Norrison _zsebreteszi_. Íme, az első jó üzlet, amit önnel csináltam.
Rásóztam ezt az öreg kasztnit. Mutassa a cipőjét. Fenomenális. Tip-top
az egész ember. Lydia, ne felejtse el, ő tip-top, de mindenből csak egy
van neki. Ezt majd egészítse ki. Most gyorsan egy kis próba. _Hirtelen
rákiált._ Hogy hívják?
Antal. Fusz.
Norrison. Nem igaz! Dubois-Schottenburg! Vegye elő a noteszét, mars
vissza a fürdőszobába. _Csenget_. Ide ki ne merjen jönni, amíg kívülről
nem tudja. _Antal kimegy a kis ajtón._