Norrison. Dehogy kell. Arra nincs idő. Szóval, most így együtt van a
bizottság. Tisztelt uraim! _Az urak felállnak._ Villámgyors elintézésre
van szükség. Perceken belül szerződtetni kell az Egyesült Automobil- és
Motorgyárak igazgatójává Félix úr helyére az én jelöltemet. Egy urat,
akinek azonnali kineveztetése nemcsak bankomnak életérdeke, hanem –
fájdalom – családomé is.
Osso. Oh! Oh! ⎫
⎪
Ciring. Oh! ⎬ _Egyszerre_.
⎪
Wolff. Oh! Oh! ⎭
Norrison _meghatottan_. Igen uraim, nem túloztam. Köszönöm barátságukat.
_Kezüket fogdossa._ Ügyes formát és villámgyors elintézést kérek. Egy
kis információ: a férfi, akit e magas állásba kell helyezni, veje,
_hangsúlyozza, veje_ egy hatalmas amerikai cégnek, amelyet most nem
nevezek meg. Akik üzleti és családi viszonyaimat ismerik, könnyen ki
fogják találni. _A három úr szolgálatkészen morog._ Semmi indiszkrét
mormogás, uraim. Vonuljanak vissza… _A tanácskozóteremre mutat._ Van
megjegyzés?
Osso. Csak egy. Mi lesz Félix úrral, a mostani igazgatóval?
Norrison. Már ide van rendelve. Le fogom mondatni. _A tanácskozóteremre
mutat._ Tessék, uraim.
Wolff. Nagyon kérem, ne haragudjék a miatt az ungusztiőz gyomordolog
miatt… Én csak óvatosságból mondtam, mert ha rámjön az az émelygés…
Norrison. De drága Wolff úr, ne részletezzük ezt ennyire, nekem az ön
émelygése momentán nem fontos. _Iszik a borból. A három úr bemegy a
tanácskozóterembe._
Titkár _belép_. Gróf Dubois-Schottenburg. _Kimegy_.
Dubois _belép_. Legalázatosabb szolgája igen tisztelt elnök úr, drága és
kegyes jótevőm.
Norrison. Hozta Isten, nemes gróf. Köszönése szép volt, de hosszú. Üljön
le. A dolog végzetesen sürgős. Gróf úr, ön tavaly volt szíves adoptálni
egy protezsémet.
Dubois. Úgy van.
Norrison. Nemcsak mint bankunk toll- és ceruzaraktárának parancsnokához,
akinek végső nyomorában úri foglalkozást és biztos kenyeret adtam, hanem
mint barátomhoz, érti? barátomhoz is volna egy újabb, hasonló kérésem.
Dubois. Hasonló?
Norrison. Úgy van. Most van egy másik protezsém, nemes gróf, akit önnek
szintén rögtön adoptálni kell. Hogy viselhesse a szép és ősi
Dubois-Schottenburg nevet. A törvényes kellékek megvannak. A jogtanácsos
úr már diktálja az ön nyilatkozatát.
Dubois. Az én nyilatkozatomat?
Norrison. Úgy van. Ön ezt azonnal aláírja és máris van egy második fia,
öregkorának újabb támasza. Rövid válasz?
Dubois. Nem tehetem.
Norrison. Miért?
Dubois. Már nevetnek rajtam úgyis.
Norrison _fenyegetőleg_. Még mindig jobb, ha nevetnek önön, mintha
sírnának.
Dubois. Ez fenyegetés?
Norrison. Értse, ahogy akarja.
Dubois. Más kérése sincs?
Norrison. Nincs.
Dubois. Csupán ezért hivatott?
Norrison. Igen.