Lassan beszélt a szolgálóleány, az öreg szolgálóleány.
*
Fehér éjszakáról fekete reggelre ébredtünk. A napnak nem volt ereje, még
világítani se tudott.
Halványan, kékes-fehéren, valami keveset világított helyette a hó.
A részeg fuvaros előállott a két rossz, de okos lovával:
– No, uram, a Sári meg a Táltos megy már, akár a milling; gyerünk!
A fekete reggelen neki indultunk a fehér mezőnek. Szekérnyom nem volt
még most sem.
Fáztam, dideregtem, évődtem, töprengettem.
– No jó fuvaros, ismerős-e kend ezen a tájon?
– Mind a hárman itt születtünk, a Sári is, a Táltos is, én is.
– Hát ismeri kend azt a házat is, a hol megháltunk?
– Mint magamat.
– Hallotta azt, hogy az ifju urnak olyan szomoru vége lett.
– Mintha ma lett volna. A törökvágásban volt, a Dezsényi urral…
– Aztán miért?
A fuvaros ember nem fordult hátra, csak ugy átlökte a válla fölött a
szót.
– A Dezsényi ur kapatos volt és rosszat beszélt az ifju ur anyjáról. Azt
mondta, hogy is mondta…
A fuvaros megvakarta a fejét és hátrafordult:
– Apertén kimondva, azt mondta a Domoszlai urnak, hogy az anyja nem volt
hivséges az apjához, idegen férfiemberrel trafikált…
– A fehérhaju Domoszlainé?
– Ugy vélem, akkor fekete haja tetszett neki lenni.
– És igaz lett volna, a mit a kapatos ember mondott?
A részeges fuvaros erősen szítta a bodzafaszárát, a mellől szipegve
beszélt:
– Olyan igaz, mint hogy ez az ostor van a kezemben. A második ház volt
tőlünk, parasztház, a hol találkozott a szeretőjével. Az én asszonyom
mind azt leste. Régi ruhát nem adtak senkinek másnak a Domoszlai-házból,
csak neki… Az Attila urfi kicsi ruháit mind…
Itten egyszerre szemünkbe csapott a sürü hófúvás. A kocsis ember
elhallgatott és behuzta fejét a szürébe. A Sári meg a Táltos szólongatás
nélkül nagy lassan poroszkáltak előre. Alig látszott, hogy haladunk.
Egyforma volt körülöttünk minden. A fa, melyet elhagytunk, ugyanolyan
zuzmarás, mint az, a melyhez közeledtünk.
Az árkok egyenlők az uttal, az elhagyatott tanyai házak egyenlők az
árkokkal. Mindent belepett, mindent elfödött a végtelen fehér hó.