Viták néha voltak. A gyerekek bántották a «könyvet», a legnagyobbik
leány vasárnap – kivonulva a konyhába – vart, még tizenegy órakor nem
volt pénz piaczra, a háziúr felmondott a gyerekek miatt, adót kellett
fizetni, az asszony keztyüket vásárolt megint, az utazó tévesen
inkasszált pénzeket…
És mert tökéletes boldogság még sem lehet ezen a földön, néha betegek is
voltak. Sőt tavaly márcziusban az asszony nagyon veszélyesen
megbetegedett. Nem volt pénzök orvosra és orvosságra és a kétségbeesés
egy pillanatra megjelent, hogy fanyar orczával a képükbe nevessen.
Akkor kellett találkozni az ügynöknek egy fiatal orvossal, a ki igy
szólt hozzá:
– Van-e betege?
– Az van, de pénzem nincs.
– Az nem baj. Én friss erővel vagyok és ki fogom gyógyítani azt a
beteget – ingyen. Csak azt kivánom, hogy jártában, keltében a vidéken és
itt emlegesse, hogy ismer egy kitünő, egy nagy, egy hires orvost…
A orvos meg volt, mert úgy rendelteték, hanem a beteg nem akart
gyógyulni és bár se ő nem érezte, sem a férj elhinni, felfogni nem
tudta, közeledék a végekhez. Az ételt látni sem birta, a hustól meg
éppen rettegett.
Engem behivatott és kezdett visszaemlékezni előttem.
Hogy kikkel járt táncziskolába. Mikor az uszodába járt és a nagy
bodzafák virágoztak, az az illat most az orrában van. A mikor Gyöngyösön
laktak, estélyt rendeztek egyszer. Nagy sár volt és a leányoknak
külön-külön harisnyát kellett adnia… Az úri leányok az egész városban
egyedül csak ő vele társalogtak.
«Milyen szépen kezdődött a dolog!» – mondá a szegény asszony és
határozatlan, de csillámos fényű szemeit meglegelteté gyermekein és
közel hajolva hozzám, igy szólt:
«Ebből a Bélából – csudálatos ész – alighanem nagy festő lesz. Nézzed
azt a leányt, láttál már szebbet? az férjhez adja magát, annak nem kell
hozomány. Az a két kettős gyerek, öt évesek és kész férfiak. Ilyenek
kellenek az életben. Aztán a legnagyobbik. Még husz éves sincs és már
huszonöt forint fizetése van. Ideadja mind, nagy könnyebbségemre van.
Szeretik az üzletben és nagy pénzeket biznak rá. Néha ötszáz forintot is
küldenek vele a postára.»