Azok a nagy összegek, melyeket a legnagyobb fiu vitt a postára, gyakorta
szerepeltek, mint a család beszélgetések tárgyai. Maga a fiu nem
szeretett se erről, se másról beszélni, Kristófnak hivták s csakugyan
úgy viselte magát mint ahogy ez a komoly név megkivánja. Hallgatag,
zsémbes, sajnálta magától és mástól az ételt is és egyszer, a mikor
sajtot tálaltak fel vacsora után, egy egész hétig nem szólt az anyjához.
Ez emlékezetes vacsorán én is ott voltam, mert az a legnagyobbik leány
eljegyzésével volt egybekötve. A nagy Ágnes egy aranymüves menyasszonya,
akit Dóra Arisztidnek hivtak alighanem rácz volt – szemöldöke, bajusza
csodálatosan sűrü és fekete – de nem nézett ki belőle valami sok jó.
Fiala ez estén csakugyan bort is hozatott, az asszony egyszer sem
nyögött s a gyerekek olyan mohósággal ettek, hogy nem volt módjukban sem
a lengyel, sem a magyar himnusból énekelni kisebb-nagyobb részleteket. –
A nagy Ágnes szólt:
– Arisztid beteszi az ujságba az eljegyzést.
Arisztid mondá:
– Igen és pedig belől a lapban.
– Jegyeket nem is nyomat hát külön?
– De igen, azt is.
A jegyesek boldogan néztek egymásra. Fiala emlegette a császárnét, akit
nem szeret úgy, mint a feleségét. A fiuknak meg kellett mutatni a
könyvet. Az aranyműves igen helyeselte, hogy ilyesmi legyen a házban.
Tizenkettő után jutottunk a vacsora végére. Az aranyműves ekkor
ajánlotta magát. Ágnes kikisérte a lépcsőházig s amig kint volt a
legnagyobb fiu szüleihez fordulva csendesen így szólott:
– Honnan fogjátok azt az ötszáz forintot megkeresni, amit Dórának az
Ágnessel igértetek?
– Meglesz! – szólt a sáfrányutazó büszkén.
– Honnan?
– Az Isten kezembe fogja adni épp akkor, amikorra kell.
– És ha nem?
– Nem, – nem lehet.
– Lehet és akkor az aranyműves nem esküszik.
Tovább mit beszéltek, nem hallgattam, nem tudom.
Csak azt tudom, hogy az esküvő előtt, reggelen olvastam az ujságban ezt
a hirt: «Fiala Kristóf főnökének egy ötszáznegyven forintos levelével
eltünt. Keresik.»
És hogy az esküvő napján engem hivtak be tanunak, akkor, midőn Dóra
Arisztidnek az ötszáz forint hozományt odaadták.
Halványan az is rémlik most szemeim előtt, hogy egy hires ügyvédet is
láttam az nap reggelén Fiala házában. A fiu ellen a rendőrségi körözést
pedig megszüntették még az nap, akkor úgy gondoltam: az apa
kiegyezkedett a fiu főnökeivel és kötelezte magát részletekben
törleszteni a Kristóf által elsikkasztott pénzt. Úgy is lesz bizonynyal,
most is látom néha a hallgatag Kristófot; katona, már számvivő őrmester
is.