Mégis van boldogság a világon, ha nekem nincs is jó kedvem. És nincs
igaza azoknak, kik mind csak arról irnak történeteket, hogy ez az élet
csupa nyomor és küzködés, szerencsétlenség, kinlódás, rettenetes állapot
s mégis – semmi. Aminthogy nincs igazságok ama világéletükben mindig
jóllakott uraknak, kik magukkal és sorsukkal elégedetten, nem tudják
felfogni, miért panaszkodnak az emberek, hisz ők jól érzik magokat! És
összekapcsolván párnás kezeiket gyomruk felett, tartanak kenetteljes
előadást a pessimismus hiu haszontalanságáról és a vidám bölcselés
egészséges voltáról… Terrorizálják a sötéten irókat is, mondván:
hazudtok! hamisítjátok az életet – aszfalttal. És vannak esetek, a mikor
a poéta megrémül és csakugyan hazudni kezd – boldog emberekről. De az én
történetem boldog emberekről – nem hazugság.