A «Figyelő» 12-ik számában Brassai Sámuelnek «Rövid szemle egy pár
állítmány felett» czimü czikkében e sorokat olvashatni:
«Mult év oct. 18-án egy értekezés olvastaték fel az Akadémiában e czím
alatt: «A neo- és palaeologia ügyében.» Bírálatra kiadatván, egyik
bíráló, Ballagi Mór, jónak látta itéletét csakugyan értekezés alakjában
(Brassai és a nyelvujítás») közrebocsátani. Én arra, még megjelenése
előtt, a hirlapi tudósítások nyomán némi megjegyzéseket írtam és
óhajtottam felolvastatni az Akadémiában. Kívánatom nem teljesült,
minthogy a mi tudós társaságunkban saját tagjaival szemben nem csak
törvényesen utólagos, _hanem de facto előleges censura is van_, s én
Schiller tanácsára visszavettem czikkemet. Nem is szándékom sem egy, sem
más formában közölni, hanem bírálóm némely állítását – a tudomány és
cultura érdekében – nem hagyhatom szó nélkül.»
Teljesen valótlan állítás, hogy a m. t. akadémia tagjaival szemben, a
szabályok ellenére, de facto előleleges censurát gyakorol. Az akadémiai
tagok nem tartoznak értekezéseiket bemutatni előleges bírálat végett se
az osztályelnöknek, se az osztálytitkárnak, se pedig valamely
bizottságnak, csak a czímet jelentik be. Az sem való, hogy Brassai
kívánata nem teljesült volna, ha valóban fel akarja olvastatni Ballagi
értekezése ellen írt észrevételeit.
A dolog így történt. Brassai a mult év deczember 12-ről a következő
sorokat intézte hozzám: «Ha Ballagi csupán a czáfolatig ment volna,
talán hallgatnék. De minthogy egy falka hamis eszmét és állítást szőtt
bele, szükségesnek tartom a helyreigazítást, sziveskedjék azért
bejelenteni: «A kiforgatott és megfordított Brassai» czímű értekezésemet
és _tudósítani engemet, ha kifogása van ellene_.»
Nekem a czím ellen csakugyan volt kifogásom, s ha jól emlékszem, azt meg
is írtam Brassainak, de egyszersmind elküldöttem neki Ballagi
értekezésének kefelevonatát, hogy ezt vegye polemiája alapjául, ne pedig
a hirlapi tudósításokat. Ezalatt megérkezett Brassai értekezése, mely a
hirlapok hiányos és hibás tudósításai után indult. Visszaküldöttem az
értekezést és kértem Brassait, hogy javítsa ki az illető részeket;
értekezése a mostani alakjában nem illik se hozzá, se az akadémiához,
minthogy oly állításokat is igyekszik benne megczáfolni, a melyek nem
mondattak vagy másképen mondattak.
Brassai, levelemre, folyó év január 12-ről a következőkép válaszolt:
«Tökéletesen helyeslem, hogy az eredeti értekezést és nem a hirlapi
tudósításokat kellett volna alapul vennem feleletemben. De már a mit
megírtam, megírtam. Hanem kérem a következő epilogus felolvasását: A
feljebbiek megírása után jutott kezemhez Ballagi tisztelt barátom
értekezése másolata. Ebből látom és megvallom, hogy a hirlapi
tudósítások szavai után indulva, az értekezővel némely részletben
igazságtalanul bántam. Melyek ezek, miután a Ballagi bírálata jóban,
rosszban maga-magáért szól, részletezni szükségtelennek tartom és csak
általában kérek bocsánatot tőle azokért, a mikben igazságtalanul
korholtam. Fenntartom ellenben:
1. Azt, a mit bírálatában formaliter hibáztattam, tudniillik, hogy
részletes czáfolatokba ereszkedett.