az ázsiai tempóban folydogáló szőke Tiszán. A legnagyobb magyar
századokra szóló észjárása folytán, hazánk ős folyamán ez volt az első
gőzhajózási kisérlet. S ámbár e gazdag irányu vállalatnak temérdek
akadály, gúny, káröröm s balitélettel kelle küzdenie: mégis fényesen
sikerült az, mert erély, kitartás és nemzeti szellem által lőn támogatva
és Paleokápa azon szakértelmes jóslatát hitelesíté, hogy „a Tiszát isten
is hajózatra teremté.“
A soh’ se látott hallott gőzös-csörtetésre telve volt a tőzsgyökeres
folyam partja ünnepies arcu s öltözetü néppel. Az egyszerü, de velős
észjáratban páratlan magyar faj rettentő nagyon álmélkodék a
füttyentgető gőzszörnyetegen, s e ritka esemény emlékét különfélekép
vágyott örökítni.
A hajóra rendelt egyiptomi ivadék vigasztaló nótákat hegedült sirva
vigadó magyar gazdájának.
A partok rekettyés országának fiatal népsége innen-onnan fölpántlikázott
pásztortilinkóval felelt a hullámokon rezgő zenehangokra.
– Mihók sógor, tudja-e kend, hol járunk? kérdezi egy pipázgató nemes a
másiktól, a ki ebéd utáni konfektül a hajószögletben szundikálgatott.
– Bizony nem tudom én atyafi… arra emlékszem, hogy attól a felséges egri
bikavértől, a mit az ebédnél nyakaltunk, a menyországban jártam s
keltem.
– No hát megmondom én. Most a varjasi csárdánál vagyunk.
– Igazán? dejsz úgy ébren leszek.
– Miért ez a mohó feltámadás?
– Hát azért, hogy a réháznál (mely már csak egy jó puskalövésnyire van)
Józsa Gyurit megláthassam.
Rövid idő mulva a Tiszaparton egybesereglett népség, fölcicomázott
sátrak s a mozsárágyuk durrogása azt jelenté, hogy Pannonia gőzös, s
annak magas vendégei nem sokára sajátszerüleg fog üdvözöltetni.
Úgy is volt. A hajó kiköt. Néhány diszöltözetü egyéniség a gőzösre
vándorol. A küldöttség élén Józsa Gyuri volt. Mellén egy irtóztató
kulacs, oldalán fringia. Balján egy őszbecsavarodott tisztes férfiu,
cikorkás nyerget tartogat.
– Kegyelmes uram! (Józsa Gyuri beszél gróf Széchenyihez). A Tiszavidék
itten egybesereglett népsége részint in corpore naturali, részint
általam honfiui lelkesedéssel üdvözli méltóságodat, mint oly nemes keblü
hazafit, a ki a magyar haza és nemzet javára se testi, se lelki
áldozatot nem kimél. Sok szónak sok az alja. Isten éltesse méltóságodat
nemcsak e földön, hanem alkotott és alkotandó műveiben is. Hogy pedig e
tisztelgésnek kézzel fogható figurája is legyen, tehát e vidék nevében
remekbe készült füredi nyereggel és kulacscsal kedveskedem. „Éljen ő
méltósága!“
A gróf átvevén a disznyerget és kulacsot, így válaszolt: „Magyar véreim!
szivemből köszönöm, hogy rólam megemlékeztek. Én mindig csak
kötelességet teljesitek. E nyereg, mint symbolum, arra fog engem
figyelmeztetni, hogy a cselekvés helyét minden időben erősen megüljem; a
kulacsból pedig egy életrevaló nemzedék javára iszom. Éljen a nemzet!“ A
deputátió kiszállt, a gőzös tovább suhant.
*
A lutum super lutumféle hajdani országutakra vezetem a szives olvasót.
Ne tessék megijedni, nem akadunk most már azokon el.
A Mátra melől Debrecenbe valánk utazandók. Az alföldön első rangu
iszaptenger hullámzott, melynek feneketlen kebléből még a tátosképes
halandó sem egy könnyen menekhetett.
A poroszlai lógyilkos töltésen temérdek idő és ostoráldozattal
áthatolván: Tiszafüredre vergődtünk.
Józsa Gyuri szellős palotája akkor már a város végén meresztgette piros
termetét. Oda szálltunk.
Reggeli hat óra.
– Itthon van-e a tekintetes ur? kérdém egy suhanctól, a ki a
palota-ablakban kaszálgatta a bürök legelőt.
– Igen is itthon van.
– Fölkelt-e már?
– Hogy ne? hisz ott pipázik ni az alsó kastély tornácán.
Úgy volt. Józsa Gyuri afféle emberül megviselt nemzeti pongyolában egy
fél lábu karos szék tetején fincolgatott egy muzsikális pipát, a mely
nem akart engedelmeskedni a tüdőfuvalminak.
– Jó reggelt bátya.
– Adj isten öcsém.
– Beszálltunk volna szives hajlékába.
– Jó szivvel látlak. Hányan vagytok?
– Mi urfélék hárman vagyunk, aztán négy lovacska, meg a kocsis.
– Hej Karvaj! kiált Gyuri egy dezentorféle egyéniséghez, a ki a váluban
bocskorát mosogatta.
– Tessék parancsolni?
– Az öcsém lovait a hintós istállóba kell rendelni… azután a széna és
abrak el ne maradjon ám.
– Igende…
Karvaj azt akarta e pár szóban kifejezni, hogy se széna se abrak.
– Csitt punktum! szóla parancsoló hangon Gyuri bácsi.
– Egy kis früstök nektek sem ártana, mert a mint látom javába el vagytok
kényszeredve.
– De csak egy szóval se mondjuk, hogy nem kell, válaszolék a házi
gazdának.
– No fraterek majd megtraktállak titeket én, még pedig uri módon.
Józsa Gyuri és trakta. Szeget ütött a fejembe.
– Mit gondoltok, mivel akarlak meglepni?
– Vágyunk tudni.
– Pompás turóval.
– Reggeli hat óra és turó ez kissé nagyon is jeruzsálemi früstök –
gondolám magamban.
– Úgy-e, hogy eltaláltam izlésteket?
– Non plus ultra – válaszolék abbéli reményemben, hogy a prefigált turó
egy értelmesb reggelinek csak forposztja leend.
Józsa Gyuri elhagyva minket, az ablakpárkányon kotorázott.
Elvégre markában egy papirdarabkával dulva-fulva hozzánk döcög.
– Képzeljétek édes öcsém ezt a fátumot. A finom turó oda van. Valami
gazember annyira megdézsmálta azt, hogy ime csak a hüvelye maradt.
Vendégi illemből sajnálkoztunk, hanem mint kék vérü fiatalok a markunkba
nevettünk.
– He Boráx! trappoljon ide az ur! kiált a kastély kietlenébe Józsa
Gyuri.
Pár perc alatt megjelenik egy hosszú kopotrákos lángoló orru honoratior.
– Azonnal elibém kell rendelni az udvart, parancsolá principálisi
méltósággal Józsa Gyuri.
Rövid időnként tucet mezitlábos állt glédában a tornác fölött.
Józsa Gyuri kémszemlét tart a megfélemlett csőcselék előtt.
– Öcséim bocsássátok meg, egy kis inquisitiót kell tartanom.
Józsa Gyuri udvara következő gratis beamterekből állott, úgy mint:
„Kukta, csikós, kondás, révész, faragó, libapásztor,
Pallér, bébillér, számadó, tengeri csősz.
Belső szolga, kocsis, hajdu, kandajka, kerülő,
Kertész, szijjártó, peszra, lovász, szobalány.“
E csőcselék-kompania, a mint parancsolva lőn, a kastély előtt sorban
áll. Józsa Gyuri kommandiroz.
– Balra nézz!
A csőcselék akként cselekszik.
– Minden ember és nem ember tátsa föl száját!
A csőcselék engedelmeskedik.
Gyuri sorra járva őket, bepillantott a szájörvények közé, s egy vásott
pofáju süheder előtt megállapodott.
– No hóhér, a lelked, megcsiptelek. Te vagy a tolvaj!
– Instálom alásan a tensurat, soh’ se voltam bujnyik, most se vagyok.
– Dejsz gazember hiába povedálsz, el vagy árulva, a turó most is fogad
közt van. Domine Boráx!
– Méltassék spektabilis.
– A deliquenst meg kell fenyíteni.
Turu Jankó udvari fütő meg is kapta a magáét, Boráx jurium direktor
által huszonnégy órai tyukól börtönre itéltetett.
A turóharamia deportáltatván, természetes miszerint a kipusztított
paradicsomból enni-inni szelidebb klima alá vándoroltunk.
BERNÁT GÁSPÁR ÉS GAZSI LEVELEI.
_Bernát Gáspárhoz Bernát Gazsi._
Pest, 1865.
Ha tudod, tudod; ha nem tudod, tudd meg, hogy én végvalahára megunván a
proletariusi hitvány állapotot: hozzád hasonló gazdag ember akarok
lenni. Tervem egyszerü és biztos. Ugyanis egy némely adósságom a régiség
miatt tőkepénzzé rugván magát: ezzel fogok speculálni. (E tant a chémia
a boroknál szép szerencsével praktizálja.) E pénzügyi operatiót
reménylem, hogy helyesleni fogod… hogy ne? hisz te s ily uton
gazdagodtál meg.
Hallom, hogy jelenleg Mexikóban uzsoráskodol, és annyira urrá tőn a
szerencse, miszerint krumpli helyett gyémánt zuspeist falatozol, rubin
kaputban jársz; orientalis gyönggyel hízlalod a disznót; a bivaly
csordát tokajival részegited; töltöttkáposztához pedig kolibri
szempillából aplikálod a tepertőt.
Boldog Isten! mi lesz a világból? Mi tudniillik Gáspár és Gazsi
testvérek vagyunk, s köztünk mégis mily óriási vagyonkülönbség van.
Míg te amott az aranyországban még csizmádat is szunyogtűdőből varratod:
azalatt én a csendes hazaszeretet enyhe tűzhelyénél itt nyomorgok a
chara patriában.
Ebben az országban van egy nagy falu, melyre a legnagyobb magyar azt
mondta, hogyha jól viseli magát: egykor még város is lehet belőle. Úgy
hívják, hogy: Budapest. Itt vegetálok én. Rangom, czimem és jövedelmem,
hogy nem oly ragyogó, mint a tied, kiviláglik onnan, miszerint én egy
penzionált köcsögkalapban szállásolok; tavalyi kalendariommal
takaródzóm; citatoriával fűtök, s ebédem többnyire: rántott sóhajtás.
Láthatod ezekből, hogy Rotschild koma nem tartozik osztályos atyámfiai
közé. Azonban ez csak ideiglenes állapot. A deficit operatio majd kitesz
magáért. Akkor aztán veled ozsonázom… és pedig páva körmöt.
Addig is testvéri áldomásul fogadd arczképemet, mely a tulsó lapon
billeg-ballag. Ha pedig fáto quo utközben valami életunt cápa bekapná a
hajót, a hajóval az Üstököst, s portrémat netán salátául használná
matrózpecsenye mellé: arra kérlek, hogy mint briliantfaló nagyhatalom
fogasd el azt a gazember cápát… arcképemet incassáld, a tengeri csuka
fejét pedig küld hozzám… az eféle csemegét tormával nagyon szeretem.
Isten veled.
U. i. Ha nem restelsz az aranygarmadák közé sétálni, küldj nekem amúgy
hirtelenében egy pár véka mexikói körmöczit, mert stájer kontóm annyira
rugott, hogy most már az adósságomtól is adót fizetek.
_Bernát Gáspárhoz Bernát Gazsi._
Pest, 1865.
Opál levegőben uszkáló aranyországtokból írt leveledet egy onnan ide
emigrált jeges medve által tegnap kaptam. Írod, hogy küldeményim
szerencsésen hozzád jutottak. Tehát a buzaczipó azon puhán, a
báránytokány pedig párolgó állapotban került asztalodra. Brávó. Ilyen a
telegráf hatalma! Na mi itten a siralom völgyben nem oly könnyen kapjuk
meg azt, a mi nekünk competál… (kivéve a kiveendőket, például: holmi
betűdevalvátió; gratishüvös s többféle adókonfekt.)
Derék dolog, hogy börzeherceg létedre disznóval is spekulálsz. Éljen az
industria. Ha e röfögő faj, (melynek a magyar annyi gyomorélvet
köszönhet) nagyon eltalálna nálatok szaporodni: kérlek küldj ide
postrestante néhány telivér mangalicát. Sertés palotát azonban ne küldj.
Itt van a nemzet fővárosa. Télvíz idején ugyanis beillenek az ő utczái
disznó-kastélynak. Itt barátom csak a mindenható tisztogat verőfény
alakban. Ha sár van: csónakon; ha megfagyott a ház tetején járunk. A
háztetőkön való biztos sétifikálást én most egy gimnászta kandurtól
tanulmányozom. Olcsó professor.
Hallom, hogy te is szenvedélyes állatbarát vagy. Delejes természetedről
azt hirlik, miszerint a tenger alatt delfinekkel whisztezel; akármelyik
vén krokodillal per tu vagy; hyénákhoz jársz estélyre, a nyakkendődet
pedig mindég egy egy nőstény tigris kötözgeti. Na, majd küldök én neked
innen egy darab extra vadállatot, olyat, a ki még a zuspeist is
paragrafus auflaggal eszi. Azt szeliditsd meg.
Írod, hogy nőd a bűbájos donna voluptedo Glória Grácia Cicibella
mindenáron európai énekmestert akar. Legyen meg az ő akaratja, küldök
innen egy virtuoz nádiverebet. Hires skála-mester. Egy maga quartetteket
danol. Nádiveréb-féle tanárnak valót (főleg a hímfajból) a nemzeti
szinháztól is küldhetnék ugyan, még pedig olyat, aki a bal fülén énekel,
és a csizmaszárának beszél;… azonban engedd meg, hogy ezen stiblis
pacsirták mint türelemedzők egy ideig még hadd dudoljanak a nemzet
nyakán. – Isten veled.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
U. i. Azt a két véka aranyat, a miért a minap interpelláltalak:
megkaptam. Nálunk azonban oly méreg drágaság van, hogy azon egy fejelés
ócska csizmánál többet nem aquirálhattam. Fuszeklire mi sem maradt.
Többet instálok.
Apropos! Minthogy nálatok Mexikóban oly csodás emberfaj is létezik, a
mely a pénzt és részvétet unalomból fecsérli: ennélfogva kérlek,
utalványozz ide nehány meleg keblü és kövér erszényű polgártársat, mert
mi maholnap oda jutunk, hogy a nemzeti szinház és dráma a publikumhoz
fognak vizitre járni.
_Bernát Gazsihoz Bernát Gáspár._
Mexikó, 1865.
Hallom hogy házasodol. Jól teszed. Elég idő óta falatozod már a rideg
nőtlenség keserü kenyerét. Itt az ideje, hogy megtérj.
Öcsém Gazsi (ex apró szentibus) hallgass meg!
Én úgy is, mint nagybátyád; nem különben a japáni fellegvár majorsekója;
tandem oczeáni uzsorás végre pedig menykőhez kapkodó légdinászta, azt
mondom neked (persze, hogy testi s lelki épségben) miszerint én e
siralomvölgyben az agglegénységbe átcsapott nőtlenségnél hitványabb
állapotot nem ismerek. E fajnak barátom senkije és semmije sincs. A
senkit a csalatkozás és rideg élet képviseli; a semmi pedig betegség,
unalom s örök szeszély alakjában ülnököl az uradalmak nyakán.
A nőtlen csaknem aféle szerepet játszik a társaséletben, mint nulla a
szám előtt, tudniillik: nem számit. Mellettem szól a természet és a
családiasság törvénye. Kérdezd meg e nagyhatalmakat.
Azért hát lépj be a bájos paradicsomba. A családi élet örök tavasza
viruljon élteden át. Házadat és szivedet oly béketemplommá szentelje
Isten, melyekben az érzelem és munkavágy honszeretettel koszoruztatik.
Áldás-ágioban fogadd szerencsekivánatomat, egyszersmind azt se feledd,
hogy jelenleg menyemnek szóltam ugyan, hanem ipam uram is érthet belőle.
Feleségem Donna Voluptédo Grácia Gloria Cicibella ezuttal meglehetős
csomó üdvözleti bokrétát küld számodra. A szinházi nádiverebet megkapta.
Pompás énekmester. Köszöni alásan. Nőmet már oly művészeti regiókba
sodorta, miszerint az itten legnépszerűbb opera cavatináját
hangversenyekben is énekelheti.
Ez opera czime: Zöld Marczi.
A hires cavatina pedig így hangzik:
„Hideg szél fú észak felől
A lelkem is fázik belől.“ stb.
E jeles énektanárt több előkelő háznál bemutattam. Jövő hóban a paraguai
vicekirály nőstény kakadúját fogja csuvasz népdalokra oktatni. A
tisztelt kakadú süketnéma ugyan, de azért a siker el nem maradhat.
Éljen a lángész a pokolban is!
Miután úgy vagyok értesitve, hogy a kerepesi nemzet-piaczon eféle
nádiveréb mestro gomba számra terem: fölkérlek, miszerint ajánló
levelekkel ellátva, utalványozd őket hozzánk.
Ha e drága, de rosz féle faj, nem tud, vagy nem akar orgonálni, küld
ide, majd megtanul itt keztyűben dudálni… itt, ahol passióból vadászgat
egyik ember faj a másikra, mint nálatok a nyulakra szoktak.
Részedre holnap indítok utnak egy repülő pudlit. Remek hű állat. Nagy
meteorolog, több nyelven beszél, és a világmappákon oly biztosan
őgyeleg, mint te, vagy én a börzén.
Az emberiség rovására annyit rágalom nékül irhatok neked kedves druszám,
innen az ugynevezett aranyországból, miszerint a pudli ép úgy képviseli
nálunk a jellemet, mint nálatok a juhászkutya. Szomorú, de igaz.
E hű állat vizen, szárazon át lokomotivszerün repülve szájában fogja
czipelni a következő tárgyakkal telt kosarat:
A napokban lőttem egy óriás griff madarat. Ép azon imposzturán durrantám
főbe, midőn az itten ezer számra járó-kellő rablók tanyájáról egy
huszonnégy fontos ágyut csempészett körmei közé.
A sarkantyujából neked, mint kényes inyencznek egy darabot küldök.
Gyöngyecetben van pácolva. Rubin spék stb.
Nőm pedig mátkádnak holmi csekély prezenttel kiván kedveskedni.
Például oly briliánt fülönfüggőt, melyen át csak jó hirt lehet hallani.
Egy szerény nyakéket vásároltam a minap Persiában. Mindössze három
vármegyét adtam érte. Bakatell. Ennek a Schmucknak az a tulajdonsága
van, hogy örök szépség és ifjuságról biztosít.
Találsz a kosárban egy gyűrücskét is. Ézsaiás próféta balszeme van abba
foglalva. Éjjel nappal lát az azt viselő egyéniség helyett. Gyakran nem
rosz tréfa.
Isten veled.
U. i. Ha a pudli a kosárral vissza szándékozik repülni, kérlek küldj egy
pár üveg ó somlyai nektárt a Szabadi Náci pincéjéből. A borkezelő magyar
becsületet majd dobra ütöm aztán én itten. A Mészáros testvérek paraffin
gyertyáiból is pakkolj a kosárba egy pár fontot. Vakító világossággal ti
sem dicsekedhettek ugyan, hanem az itteni sötétség oszlatójául, minden
háznak egy-egy napféle planéta kellene.
_Bernát Gáspárhoz Bernát Gazsi._
Pest, 1865.
Tehát én is megházasodtam. Punctum. Boldog vagyok… dupla punctum. E
mézes-mázos pályakört, melyben az örök tavasz szépségeit élvezem,
ajánlanom kell azon szerencsétlen flótások figyelmébe, kik a családi
örömvár kapuin kivül lézengenek.
Az általad Európába utalványozott repülő pudli szerencsésen hozzám
érkezett. Annyit hizelgés nélkül mondhatok róla, hogy: nagy kharakter.
Míg nálunk a fénymázos civilizatió ürügye alatt nem csak azt ragadozza
el egyik felebarát a másiktól, a mi van, hanem azt is ami lehet… addig e
hű pára azon izletes falatokat is épen hagyja, melyek a szájába
illesztett kosárból hűségkisértő állatokkal működnek a zizifusi
orrszervezetre.
Azon mesés értékü ékszerekért, melyek az aequatori tűzpróbát is
kiállották, fogadd ezennel mátkám… illetőleg feleségem üdvözletét.
Minthogy pedig e hódolati jegyzék nem csak téged illet, hanem abban
tisztelt nőd, Cicibella nagysámnak is van része: ennélfogva egy pár
ámbra estély utáni delejes csókkal füszerezve add át azt az illető
helyre.
Nem tudom, hogy nálatok miként állhat a ló- és marha-versenyek
művészete?… nem tudom, ha valjon léghajón paripáztok-e, vagy plane
telegráfon?… hanem annyit vigasztalásodra irhatok, hogy itten mostanában
gyakran futkorászunk hol gyalog, hol lóháton.
Jelenleg a hajdani diaeták ősi fészkében aféle angol szabásu
gyalogverseny rendeztetik. Képzelheted, hogy rám milyen nagyszerü
fogadások vannak tervezve. Méltán, hisz tudhatod, hogy kengyelfutónak
születtem, s azon félszázad alatt, mit már a hátam mögé sanyargattam,
itt, ott, amott mennyi országos és házi akadályt kelle átugranom.
Az eredményről majd tudósítlak.
Sok mindenféle hazai ujságot, factumot, tervet akartam e sorok közt
veled közleni, tudva azt, hogy ép szivü magyar embert a legcsekélyebb
apróság is forrón érdekel, ha az imádott és felejthetetlen szülőföld
öléből érkezik; azonban bocsáss meg, hogy levélírói ambitiomat
szabályoznom kell.
Bajom van. Lovagias kötelesség áll utamba. Duellumom került.
Váltófegyverrel fogunk vívni. Most van a határidő. Mennem kell.
Isten veled.
U. i. Számitva azon drámai momentumra, hogy a repülő pudli meg találna
aprehendálni, ha a tepertős tarhonyák kövér hazájából üres tarisznyóval
térítném az oceán felé; tehát ugyanazon briliántos kosárba, melyben oly
pompás ékszereket villogtattál a feleségemhez, küldöm a nemzeti
nyalánkságokat, ugymint:
1. Másfél rőf debreczeni kolbász, mely nemcsak az aequatort állja ki,
hanem hozzátok érkezve úgy megnyúlik, hogy akármelyik délamerikai
mezővárost be lehet vele keríteni.
2. Patyolat keblü süldő szalonna, a mely arról nevezetes, hogy az
egészséget duplázza, a mellbetegnek pedíg tripla tüdőt teremt.
3. Egy pár butella csömöri nektár. Annyit mondhatok felőle, hogy e non
plusultra ital a magyar bortermelőnek széles e világ bár mily vidékén
becsületére válik.
Küldöm pedig ezen izletes gyomorvigasztalókat a tősgyökeres magyar
zamatu „Két huszár“ kávéház gazdája generozitásából. Éljen!
_Bernát Gáspárhoz Bernát Gazsi._
Pest, 1865.
Ugy látszik, hogy gavallér ember vagy, a ki a becsületszóval nem egy
könnyen komázol, és generozitás dolgában alig engeded magadat fölül
haladni (Vide pudlionem de Mexico, et ejus non plusultra kosár
collectam.)
Minden pontosan és ép állapotban érkezett hozzám. Meg kell vallanom,
hogy repülő pudlidban csókolni való pósta-expeditort birsz. Elegans és
nagybecsü kosártartalommal repült be hozzám a hűséges pára. – Alig hogy
egy penzionált czilinderkatulya tetején kipihené magát: azonnal a kosár
holmik pakolásához fogott.
A kreditor kötöző uzsordai tarantella pókot különösen köszönöm. Miután a
papirjaim jelenleg nagyon leszállván, egy parányi adósságba keveredtem,
ennek pedig hitelezői magány- és törvényes gorombaság lőn a vége:
ennélfogva ép à propos érkezett a tarantella. Legközelebb Törökországba
küldöm vendégszerepre.
Nőm… illetőleg sógornéd… az általad küldött, s kolibri szempilláiból
himzett krinolint köszöni. No az ily finom portéka tranzit, mert
senkinek se alkalmatlan, hanem azon puffatag szörnyek ellen, melyek
nálunk még most is graszálnak – a csuszó-mászó emberiség nevében ezennel
óvást teszek. Nem csak alkalmatlan divat-epidemia pedig ezen néma
delfin, hanem veszélyes is, mert egy minapi telivér vihar úgy kiforgatá
sarkából az eféle pánczélos buffót, hogy e mai napig mind a krinolin,
mind urnője repülnek valahol a csillagok közt.
Hát még az à la Tarisznyó hajviselet? Boldog Isten! ha a nők sejtenék
úgy, mint mi az ő szolgáik, hogy e fodrászati borzalmas carrikatura
mennyire kiforgatja sodrából a legbájosb fejék-eszthetikát is; akkor a
mostani divat szeszélyeinek nem áldoznák fel oly könnyedén a hajék
alkalmazás egyszerü harmoniáját.
A kigyó alaku hosszu öltönyökről nem is szólok. Gyalog járó fajnak
(főleg a nálunk otthonos por és sár fészekben) ép oly boszantó, mint
drága és nevetséges.
A hirlapi szóváltás, epigramm, filantropi megjegyzések nálunk eddigelé
nagyon vékony hatalom. Ennél ti is többet tudtok.
Isten veled.
_Bernát Gazsihoz Bernát Gáspár._
Mexikó, 1865.
A montezumai tündérpalota, oceántuli egyik óriás növénye alól irom neked
e sorokat, hova legmagasb protectio utján bejuthatni szerencsés leheték.
Barátom hidd meg, hogy oly nagyszerü plántaféle alá menekültem, melynek
szárnyai alatt akármelyik oláh falu elférne. Ezen árnyék gráciában pedig
azért részesültem, mivel itten oly goromba hőség van, hogy tegnap egy
lakomára candidált császármadár úgy megriadt a roppant melegtől, hogy
mint spékelt varju repült ki a ketreczemből.
Mind e mellett a szomszéd aranyerdő hűs ingoványai közé holnap
vadászatra megyek, mert azokban tömérdek búbos pulyka, penelop, trogon,
hiuz, mosdómedve és boaconstrictor fészkel.
Spanyol szarka-lapoczkát neked is küldök, ha utközben a spiritusz meg
nem eszi.
Hallom, hogy az eféle exotikus pecsenye prezent jelenleg nálatok nagy
divatban van. Természetes, hogy mint rokon és tőzsértársad én sem
hátrálhatok a korszellemtől.
Napsugár telegráfon küldött leveledből olvasom, hogy a krinolino
krinolinik termetes nemzedéke nálatok folyvást él és uralkodik. Nagy
csapás. E hordó vegetationak nálunk már hire hamva sincs. Ha azonban
történnék, hogy egy némely meg nem nevezhető bukott angyal viselni
merné, arra a rézbőrü gaminok hajtóvadászatot tartanak.
Biz’ édes druszám, magam is azt mondom, a mit már sokan megénekeltek,
hogy széles e világon sehol sincs a journalistikának oly korlátolt
hatásköre, minnálatok, mert ha illetékes hatalommal birna, akkor az
intendansi krinolin, tarisznyo-hajék, muzeumi s több eféle kérdés rég a
közvélemény malmára volna megnyerve. Igy pedig az idő a gazda. Máskor
többet, most isten veled.
_Bernát Gazsihoz Bernát Gáspár._
Mexikó, 1865.
Szánakozzál rajtam oh testvér drusza! Beteg vagyok… nagy beteg.
Sárgalázba estem. Tudod-e hogy ki és mi az a hires sárgaláz? Persze nem
tudod. Majd megmagyarázom én. Hallgass és borzadj.
A sárgalázban minden ételt-italt sárgának tekint az ember. A patiensfüle
körül sárga tulipánok virulnak.
A sárgalázban kinlódó csizmadia akármi szinü bőrből sárga csizmát varr.
A szakácsné a spénátból sárgarépát főz.
Ily háznál a kék róka egy hét alatt, mint sárga rigó fütyöl; a szajkó
kanárivá fejlődik; a tenta pedig somlyai borrá aranyosodik.
Ilyen a sárgaláz hatalma.
Jelenleg én e nagyhatalom szárnyai alatt vagyok.
A mint háziorvosom… doktor Herbario Kamillo Rebarbara a chémiából rám
olvasott: betegségem okát azon óriás narancsból származtatá, mely a
chinámpai uszó kertekben rám zuhant… a narancs északi oldalában egy pár
kertészbojtár karöltve sétálgatván.
Ha e ránk nézve veszélyes éghajlat, a sárgaláz, rendszeres háboru vagy
valamely fanatizált orgyilkos által Ábrahám keblére nem deputáltatom: e
nyár folytán még látni akarlak, látni foglak. A honvágy égető fájdalmát
nem birom tovább elviselni. Oh miért is távoztam tőletek! Mit érnek
nekem a milliók, aranybányák, zafirpaloták és angyal mosolylyal spékelt
hattyupecsenyék?… ha szülőföldemtől annyi idő óta, s ily távolra
szakadtam el.
Minthogy a nemzeti érzelgés mindég menthető idegbajában fülig, talpig
benne vagyok, tehát itteni magyar véreim nevében egy szerény kérelemmel
járulok hozzád… azaz érdemileg a nemzeti szinház intendánsához.