Péter vígan kocogott haza a két tehenével, világéletében sem csinált ő
ilyen jó vásárt soha. Egy veszett, kirúgós asszony után futkosott és két
jámbor fejőstehénnel érkezett haza.
A váratlan szerencsétől úgy nekikevélyedett Péter, hogy ezentúl szóba se
állott akárki fiával. Lett (kapott a tehenekre) gazdasszonya is, pénze
is. Egyszóval vígan élte világát…
De ezzel még nem ért véget a Péter szerencséje… Egy szép napon ugyanis
valami nyöszörgésféle ütötte meg a fülét. Kinézett az ablakon. Hát
valami fehérszemélyen akadt meg a szeme. Háttal volt, hát nem láthatta,
kicsoda, csak azt, hogy igen sírt. Péter ráhujjantott:
– Mit rücskölsz, he? Eredj haza sírni.
Az asszony megfordult. Péter hátratántorodott, majd leesett a lábáról.
– Te vagy az, Ágnyes?!…