Csend lett…

Volt a jövevény megjelenésében valami, amitől megdöbbentek a szívek.

Valami könnyfacsaró, valami félelmetes.

Először a bíró elé lépett a zord alak.

– Meglesz, bíró uram?

A vén harcsabajuszos bíró lehorgasztotta fejét.

– Meg, öcsém, meg.

Aztán az ügyvédtől kérdezte:

– Nem várnak, tekintetes uram?

– Nem lehet, atyámfia, már igen soká vártunk.

Bódi Mátyás gondolkodott egy pillanatig, aztán ütött a fejével.

– Úgy is jól van – mondta s azzal, ahogy jött, csendesen eltávozott.

Az emberek részvéttel néztek utána és tárgyalni kezdték az esetét.

– Kár érte! – sóhajtott fel a bíró, – a legtisztább ember volt a

faluban.

– Akkor hogy mehetett tönkre? – kérdezte a fiskális.

– Kevély vót…

A további magyarázat benne maradt a bíróban, ki kellett neki mennie

rendet csinálni, mert az udvaron kirekedt venni szándékozók verekedni

kezdtek. Egy malacon vesztek össze, amit Bódi egy irtózatosan vén

cigánynak oda akart ajándékozni. Ezt ellenezték a kapzsi hiénák: hogy

nincs többé jussa Bódinak a malachoz, minden a tömegé. A jobbérzésű

emberek ellenben pártját fogták.

Hát ebből származott a verekedés.

Bíró uram botjával kettévágta a háborút és kioktatta Bódit:

– Dejszen, komám, a _zálogot_ nem szabad odaadni, röstellem, de nem

szabad.

– Ennek a vén embernek! – háborgott Bódi a cigányra mutatva.

A bíró megcsóválta a fejét.

– Törvény, hát törvény…

– Úgy is jól van – mondta az elesett ember és intett a cigánynak, hogy

eressze hát el a malacot.

A vén pikulás engedelmeskedett és földre tette a visító állatkát. A

tömeg utat nyitott neki (mert egy fürge malac futtában könnyen leveszi

lábáról az embert), de – csudák csudája! – amint a földhöz ért, mintha

villám érte volna, egyet sem moccant a malac.

Az emberek elképedve néztek egymás szemébe. Isten ujját sejtették a

csudában. Legjobban Bódi maga. És most már nem kért, de parancsolt.

– Isten is úgy akarja, ahogy én akarom! – mondta szemét égnek emelve,

azzal lekutyorodott a kimult állatkáért és visszatette a vén cigány

ölébe.

Fia lélek sem mert fölszólalni ellene. A tömeg megnyilt előtte; sarkában

a cigánnyal, kilépett a kapun.

Apró regények és esetek · 第 62 / 138 题