Az árverés csak tíz órakor kezdődött, de már kilenckor mind együtt
voltak a felek. Tele volt velük a községháza és udvara.
A házban a hivatalos közegek pipáztak. Bíró uram a kisbírót szidta,
jegyző uram ellenben a miniszterelnököt. A végrehajtó megbotránkozott
ezen a merészségen, de a fiskális leszidta érte.
– Micsoda hazafi maga, – rivallt rá, – hogy egy hazaáruló kormányt
védelmébe vesz?!
– A kormány az én uram: hűséget esküdtem neki.
– Eb ura fakó!…
Biztosan összekaptak volna, ha nem jön közbe semmi. De éppen belépett
egy szikár, ötvenes ember s kísértetiesen fakó arcát magasra emelve,
réveteg szemmel körülnézett a gyülekezeten.