II.

Négy esztendeig volt oda Csóri János. Odaát Amerikában, ahol az erőnek

és szorgalomnak szerencsével bő gyümölcse terem.

A szerelem nyomában szerencse az akaratéban siker: négy év alatt

húszezer forintot szerzett János, egy majdnem kétakkora vagyont, mint a

Kasié. Lóval kereskedett.

… Az első emberi lény, akivel János szülőfalujában találkozott, éppen

Eszter volt. A temetőből jött, a megboldogult édesanyjától. Szebb volt,

mint valaha. Jánosnak láttán összeszorult a szíve, mert ha szebb volt

is, de igen halavány vala…

– Eszter!

A szűzies tartással lesütött szemmel haladó leány rákapta a tekintetét.

– János! – És elkezdett zokogni.

– Ne sírj, Eszter; hisz látom a szemedből, hogy hívséges voltál hozzám,

hát ne sírj.

Egy boldog mosoly ragyogott át az Eszter könnyein.

– Csak örömömben sírok, – mondta, – mert mán azt hittem, örökre

elhagyott.

– Hát most mán, hogy itt vagyok, – szólt János áhitatos ünnepiességgel,

– visszakérem tüled azt a csókot, amit ma négy éve itt felejtettem az

ajkadon… Visszaadod-e?…

Bíborrá vált a leány halavány arca. Reszketett. Félt. A legény

észrevette: megfájult a szíve.

– Félsz tőlem, Eszter?

– Nem tudom…

– Hát nem akarsz megcsókolni?

A leány nem tudott felelni; csak reszketett váltig mint a nyárfalevél. A

legény félreértette remegését: szenvedélyes szívébe belenyilallott a

féltés őrjöngő indulata.

– Eszter, te mást szeretsz!

E szivettépő vád ellenében már megtalálta a leány a szót.

– Álló négy esztendeig nem láttam férfit az apámon kívül; senki legény

szeméig nem ért fel a nézésem…

– Osztán? – kérdi János és megfényesedik a szeme.

– Hát – folytatta Eszter – ne kívánja, hogy egyszeribe rám szakadjon az

egész mennyország, mert igen sokáig vártam kigyelmedre, még gyenge

vagyok.

A legény szívét mély áhitat szállotta meg.

– Eddig csak a voltál neköm, ami másnak a szeretője, de mostantúl mán a

vagy, ami a Szűz Mária Isten.

Azzal elváltak. Az egyszerű szívektől kevés szó telik és igen kevéssel

megelégszenek az egyszerű szívek. A tökéletes boldogsághoz elég egy

könny, egy mosoly is, csak a túlraffinált ember hiszi, hogy a gyönyör és

kéj is belétartozik. Nem. A gyönyör és kéj a virág hullása, a

virágfakadás a szűzies szerelem…

Apró regények és esetek · 第 55 / 138 题