Másnap útnak indult a falu összetoborzott legénysége Szolnoknak, hogy
ott magára vegye a felszerelést.
Balázs fiú sehogysem akart az apja nyakáról leszakadni.
– Vigyen magával, édesapám! Elbírom a puskát és a kardot, dicsőség kell
nekem.
Az apa egy ideig eszébe beszélt a fiának, de hogy ez folyvást csak
rimánkodott, belevágott a levegőbe:
– Hát gyere fiam!