Az utcasarkon áll egy tábornok, meg egy magasabb rangú tiszt s
beszélgetnek. Arra halad egy munkás magyar, boros állapotban. Mikor
meglátja a tábornokot, föltámad benne a katona, odaférkőzik s kemény
haptákot állva, mozdulatlan marad. Bár egy kicsit hajladozik, mint
jegenye-nyár szél idején. A tiszteknek persze ez kellemetlen, mert aki
csak ott elmegy, megnézi a jelenetet. Szerencsére arra jön a rendőrbiró
s látva a helyzetet, szól az embernek:
--Gyöjjön el maga, barátom, innen.
--Nem mék én!--mondja amaz.
--De nézze már, nem illik így zavarni a más embert.
--Nem zavarok én sönkit--mondja az ember.--Tudom én a regulát, állom a
haptákot. Ebbe az akszfaltba pedig én is beleadództam, hát állhatok
rajta. Aztán kicsoda maga?
--A kapitány vagyok.
--Azt maga mongya--szól az ember--én mög, tuggya, nem hiszöm.
A magyar kezd okvetetlenkedni, a bíró is elmegy, mindenki elmegy, csak ő
marad ott. Most már egész lelkesen állja a haptákat, azon igazság
alapján, hogy ő is beleadódzott az akszfaltba. A bíró egy rendőrt küld
érte, de az nem bír vele. Még egy másikat, az sem bír vele. Utoljára
négyen mennek érte, az összefogott kezükre teszik és viszik, bár a
férfiú e gyaloghintót semmi módon sem szereti. A rendőrségnél
kihallgatják, de közben igen haragszik. Mindenkit agyon akar ütni s
fogni kell kezét-lábát, mert veri a rendőröket.
--Ereszd mán el a kezemet, öcsém--mondja egynek őszintén--hagy ütnélek
orron egy kicsit.
Viszik a szalmazsákra, hogy aludja ki a mámort. De előbb föl kell írni a
nevét.
--Mi a neve kendnek?--kérdezi az őrmester.
--Többmintkanász Horváth Ádám!--feleli büszkén az ember.
--Micsoda?
--Több mint kanász Horváth Ádám!
Nem is mondott mást. Jelentik a feljebbvalóknak, de azok sem bírnak
belőle más nevet kivenni. Többmintkanász Horváth Ádám végül a
szalmazsákon büszkén és boldogan elalszik.
Másnap már korán reggel keresik, a gazdája jön érte. Valami nagyon jó,
rendes munkásember a furcsa predikátumos a városszéli földeken, csak az
a baja, hogyha néha a városba vetődik, nagyon elidőzik a bor fölött. A
gazdája sejtette is, hogy merre lehet, mert mingyárt a rendőrségen
kereste. Viheti azonnal, csak előbb a rendőrbíró elé állítják
fejmosdatás szempontjából.
--Mi a neve kendnek most már igazán?--szól a bíró.
--Horváth Ádám--feleli az ember.
--De tegnap mást beszélt kend. Azt mondta kend, hogy Többmintkanász
Horváth Ádám.
--Jaj kéröm szépen--magyarázza az ember,--ez úgy van. Mert kéröm szépen,
a Horváth Ádám név nagyon szép név parasztembörnek. Arra én büszke
vagyok nagyon. Azért mondom én, hogy paraszti sorban több a kanász, mint
a Horváth Ádám. Mert az csak én vagyok.
--Így már értjük. Alapos magyarázat után, a jóeszű ember minden dolgot
meg bír érteni.