Sipos _keservesen vigyorogva_. Most aztán igazán biztos kezd lenni, hogy
otthon alszom valahol a Tavaszmező-utcában. Borzasztó mélyen aludhatom,
hogy még erre se ébredek fel.
_A bal ajtó nyílik, kijön onnan a Rendőrorvos és a Rendőrtanácsos.
Mögöttük az ajtónálló. Irnok és Őrmester feláll._
Ajtónálló _cédulát tart a kezében_. Sipos Lajosné!
Adél _feláll_. Én vagyok.
Ajtónálló. Tessék bemenni.
_Adél balra el, Ajtónálló utána. Az ajtó becsukódik._
Rendőrorvos. Ne fáradj, tanácsos úr, köszönöm szépen, a viszontlátásra.
Tanácsos. Én köszönöm. Szervusz doktor. És még egyszer köszönöm, hogy
így vigyázol a becsületemre. Légy nyugodt, ellátjuk ezt a dolgot. Este
hol vagytok?
Rendőrorvos. Kérlek, Margiték megjöttek Szegedről, vacsora után
átmegyünk a Morbitzerhez cigányt hallgatni. Nem jönnétek ti is?
Tanácsos. Én szívesen jönnék, de tudod, Lina milyen.
Rendőrorvos. Hát mindenesetre nagyon fogunk örülni, ha jöttök. Szervusz.
Tanácsos. Szervusz. Ha csak lehet, jövünk. Kézcsókomat Herminnek és
Margitnak. Kézcsókomat Vilmának, Erzsikének és Piroskának.
Rendőrorvos. Kézcsókomat Linának.
Tanácsos. Köszönöm, átadom. Szervusz.