Őrmester. A tanácsos úrnál kihallgatás folyik. Várjanak türelemmel a
sorukra.
Sipos. Köszönjük szépen.
_Szünet._
Sipos. Sejtelmem sincs, mit akarnak tőlünk. _Nézi a cédulát._ «Tíz
órakor.» Oldalt, kék ceruzával: «Sürgős.»
Házmester. Nekik, úgy látszik, nem sürgős.
Sipos. Tényleg, magának lesz igaza. Nem lehet más, mint a cigányzene
miatt. Meddig nyúzta az a három vályogvető?
Házmester. Reggel hét óráig.
Sipos. Érdekes, én elaludtam éjfél felé a tornácon, nem is hallottam.
Házmester. Félnyolcig tetszett aludni, csak úgy, az asztalra borulva.
Sipos. Azt viszont hallottam úgy félálomban, hogy a Stetner még ordított
sokáig.
Házmester. A Stetner úr reggel ötig vonyított.
Sipos. Mit csinált?
Házmester. Vonyított kérem, mint az eb. A versit szavalta.
_Szünet._
Sipos. Talán nagyon erősen vonyított?
Házmester. Borzasztóan. Reggel ötkor ráborítottuk a jeges vizet, akkor
elhallgatott és hazament.
Sipos. Biztos, hogy a szomszédok jelentettek föl, éjjeli
csendháborításért.
Kati. Miféle csendet háborítottunk kérem? Szép kis csend volt az!
Folyton dörgött az ég, mintha le akarna szakadni.
Sipos. Hja, annak szabad.
_Az üvegajtó nyílik, két szegény ember jön be._
Őrmester. Mit akarnak? _Cédulát vesz át tőlük._ Várjanak kint, maguk
tizenegy órára vannak idézve. Ezek itt most a tízórások. _Rájuk nyomja
az ajtót, visszaül a helyére._
_Szünet._
_Az üvegajtó nyílik, belép Roticsné és Társalkodónője. Roticsné drága,
bús, fekete selyemruhában, gyászban._
Roticsné _cédulát ad az Őrmesternek_. Tessék. Be lettem idézve.
Őrmester _ránéz a cédulára_. Tízórások. Oda üljenek a tízórásokhoz.
_Roticsné és Társalkodónője leül a padra._
Sipos. Ez is tízórás? Velünk együtt?
Házmester. Úgy látszik.
Sipos. Ez ott volt a lakodalmon?
Házmester. Én nem láttam.
Sipos. Ki ez?
Házmester. Nem tudom. _Adélhoz_. Nagyságos asszony, nem tetszik ismerni?
Adél. Nem.
Házmester. Lehet, hogy ez valamelyik szomszéd, aki minket följelentett.
Sipos. Ilyen finom hölgy nem lakik arra mifelénk egy se.
Házmester. Biztos méltóságos asszony.
_Szünet._
Adél. Szeretném tudni, hogy mit határozott? _Sipos nem felel._ Azt
kérdeztem, hogy mit határozott?
Sipos _nem néz a szemébe_. Ez a koffer itten, ez felel helyettem.
Adél. Vagyis elmegy.
Sipos. El.
Adél. Hova?
Sipos. Azt még nem tudom. De oda magához, soha többé.
Adél. Én el vagyok mindenre készülve, de tudnom kell, mihez tartsam
magamat. Szóval elhagy?
Sipos. El.
Adél. Örökre.
Sipos. Ez olyan tiszta munka, mint az angol polituros bútor. Erről nem
is érdemes beszélni. Kérem, kiméljen meg.
Adél. Meg fogom kimélni. Megigértem tegnap, állom a szavamat. Csak az
érdekel, mi lesz a fehérneműjével.
Sipos. A nagy kofferemben van fölül.
Adél. És a ruhái?
Sipos. A nagy kofferemben, alul. Este érte küldök két inast a műhelyből.
Adél. Itt a kis kofferben mi van?
Sipos. Napi szükséglet.
Adél. Fésű, kefe?
Sipos. Benne van.
Adél. Inggombok?
Sipos. Benne.
Adél. Fogkefe, fogpor, szappan, sósborszesz?
Sipos. Benne.
Adél. Aszpirin?
Sipos. Benne. Ecset, zsilett, timsó, cipőkanál, hálóing, nyakkendő,
zsebkendő, szivar, bajuszkötő, hajvíz, gallér, ne féljen, minden.
Adél. Papucs?
Sipos. Az nincs, az istállóját neki.
Adél. Elküldöm.
Sipos. Köszönöm.
_Szünet._
_Az üvegajtó nyílik, Császár lép be izgatottan._
Császár. Most hallom… hogy itt vannak. Mi az? Mi történt?
_Senkise felel._
Őrmester. A cédulát kérem.
Császár. Nekem nincs cédulám. Én az uraságok barátja vagyok.
Sipos. Nekem nem.
Őrmester. Mi tetszik?
Császár. Dehát… Adél, az istenért, mit keres maga a rendőrségen?
Adél. Nem tudjuk, miért idéztek be. Valószínűleg nagy volt a lárma a
lakodalmon és feljelentettek éjjeli csendháborításért.
Császár. Ez hallatlan. Kérem, én rendelkezésre állok, én itt maradok, én
tanu vagyok, bármit akarnak maguktól. _Őrmesterhez_. Kérem, én tanu
vagyok.
Őrmester. Akkor üljön le oda a többihez.
Császár _leül Roticsné mellé_. Én úgy meg voltam lepve. Mikor fölkeltem
és szétnézek, az egész ház üres, csak a Julcsa van otthon, azt mondta,
hogy mind idejöttek. _Adélhoz_. Kik ezek?
Adél. Nem tudjuk. Lehet, hogy a feljelentők.
_Szünet._
Császár _Roticsnéhoz_. Bocsánat. Kihez legyen szerencsém?
Roticsné. Roticsné vagyok.
Császár. Bocsánat. Most se tudok többet.
Roticsné. Sajnálom. Én önt nem ismerem. Legyen szíves bemutatkozni.
Császár. Pardon. Császár Pál vagyok.
Roticsné _fejbiccentéssel_. Roticsné. Mi tetszik?
Császár. Miért méltóztatik itt lenni?
Roticsné. Ahoz önnek semmi köze.
Császár. Köszönöm. Több közölnivalója nincs?
Roticsné. Nincs.
Császár. Újból köszönöm ezt a keveset is.
_Csönd. Szünet._
_Az ajtó nyílik, Ilona lép be cédulával a kezében, az Őrmesterhez megy._
Őrmester _a cédulát nézve_. Keceli Ilona?
Ilona. Igen.
Őrmester. Felügyelet alatt álló leány?
Ilona. Igen kérem.
Őrmester. Tízórás maga is. Üljön oda a többihez.
_Mozgás._
Sipos. Ez is tízórás? Most már aztán igazán kezdek összekavarodni.
Őrmester. Mért nem ül le?
Ilona. Köszönöm, én inkább állok. _Szerényen áll meg a pad jobb vége
mellett. Kati elhúzódik tőle. Mind balra rukkolnak, még Adél is._
Sipos. Nahát, most már aztán nevezzenek Pinkásznak, ha egy szót értek az
egészből. _Fölkel, erélyesen._ Kérem szépen, bocsánatot kérek, de most
már igazán bátorkodom komolyan megkérdezni, mit akarnak itt tőlünk és
miféle társaságba vagyunk itt keverve?
_Elakad a szava, mert a baloldali ajtó, mely a rendőrtanácsoshoz vezet,
kinyílik és kilép rajta Irma. Irma narancsszínű, legmodernebb, mélyen
kivágott báli ruhában van, tele csillogó aranyflitterrel. A ruha
agyongyűrött, viselt, piszkos. Fején csillogó fejdísz. Narancsszínű
harisnya, piszkos fehér báli cipő. Az egyik harisnyája lelóg._
Irma _megtörten, a zokogástól fáradtan, senkit meg nem ismerve, megy
végig a szobán, lezökken az Őrmester íróasztala mellett jobbról elől
álló székre, elrejti arcát és keservesen sír._
Sipos _némán kisérte a szemével odáig_. Irma! Te vagy az?
Irma _felelet helyett felzokog_.
Sipos. Irma! Mi az? Irma! Nem beszélsz?!
Irma _zokogva_. Nem!
Sipos. Én tegnap részeg voltam, azt tudom. Biztos, hogy most alszom
valahol, a kertben vagy az ágyban és ezt mind álmodom. _Fogdossa magát._
_Mindenki csudálkozva nézi Irmát._
Házmester. Ez nem álom, kérem, ez az Irma.
Adél. Irma!
Irma _sírva_. Nem! Nem!
Sipos. Kérem, tessék engem azonnal bevezetni a méltóságos tanácsos
úrhoz, mert én megőrülök és szétverem ezt a korcsmát.
Őrmester. Tessék tartózkodni az ilyen kifejezésektől. Ez nem korcsma.
Sipos. Én be akarok menni a vezetőséghez. Hol van itt a vezérigazgató?
_Indul_.
Irnok. Nem lehet bemenni, mert még a rendőrorvos úr van bent.
Sipos. Az is tízórás?
Irnok. Igen. Ő a feljelentő.
Sipos. Kit jelentett fel?
Irnok. A Roticsnét.
Sipos. Micsoda Roticsnét?
Irnok. Azt, aki ott ül. Özvegy Roticsné, úgynevezett
bűnbarlang-tulajdonosnő.