Tanácsos _indul visszafelé, Sipos elébe áll_.
Sipos. Engedelmet kérek, van szerencsém magamat bemutatni. Sipos Lajos
vagyok.
Tanácsos. Mi tetszik?
Sipos. Azt mondják kérem, a rendőrorvos úr a följelentő, itt ülünk kérem
egy ijedtségben kérem, miről van itt szó, tanácsos úr?
Tanácsos. Igenis ő a feljelentő. Talán valami kifogása van ellene?
Sipos. Dehogy van, kérem, csak nem tudjuk, mért idéztek be ide
bennünket.
Tanácsos. Őrmester, micsoda illat van itt? Mint valami drogériában.
Irma _hangosan felzokog_.
Őrmester _feláll_. Tanácsos úrnak alásan jelentem, én nem tudom, de
valaki be van itt szagosítva, már én is alig bírom.
Tanácsos _Roticsnéhez_. Biztosan maga parfümös, de megálljon,
beparfűmözöm én magát máma azért, amit evvel a lánnyal csinált.
Roticsné. Nagyságos tanácsos úr, itt folyjon ki a két szemem, ha én
egyáltalán szóbaálltam vele.
Tanácsos. Fogja be a száját.
Sipos. Úgy látszik, mégse méltóságos asszony.
Tanácsos _Siposhoz_. A maga felesége az, aki most bement?
Sipos. Még igen.
Tanácsos. És maga nem tudja, miről van szó?
Sipos. Nem kérem.
Tanácsos. Ez a lány itt a maguk szolgálatában van?
Sipos. Igen kérem.
Tanácsos. Ma reggel dr Ságody Tibor úr, kötelességéhez híven, mint
rendőrorvos, sorrajártam a kerületben levő úgynevezett rosszhírű
házakat. Az egyikben, amely Roticsné őnagysága tulajdonát képezi, reggel
nyolc órakor ott találta az önök szolgálóját, Szabó Irmát, ebben a
díszöltönyben, így, ahogy itt látja, amikor Roticsné őnagysága épen fel
akarta venni tanoncnak az intézetébe.