Adél. Gyerekek, tényleg esik az eső!
Hangok. Esik! – Csöpög! – Én is érzem! – Menjünk be!
Sipos. Rövid leszek, aztán rögtön behurcolkodunk az ebédlőbe. Az a jó
ebéd, amit ma itt kaptunk…
_Mennydörgés._
Irma _süvítve_. Az Adélnak gyereke van Szegeden az intézeti
gimnáziumban, egyenruhája van, mint katonának! Az Adél a Császárt
szereti, nem a Sipost! A Sipos meg van csalva! A Sipos meg van csalva!
_Az asztalnál mozgás, nyugtalanság._
Sipos _dörgő hangon_. Csöndet kérek! _Nagy csönd, folytatja._ Tisztelt
barátaim, az a jó ebéd, amit ma itt kaptunk, nem az én érdemem, sem az
én kedves feleségem érdeme. Azt hiszem, nem árulok el államtitkot, midőn
elárulom azt, hogy ezt a jó ebédet özvegy Romajzer Károlynénak, az én
drága anyósomnak köszönhetjük!
_Ezalatt a beszéd alatt_
Császár _előreszaladt Irmához, fojtottan kiált rá._ Mit kiabálsz itt?
Fogod be a szádat? Megöllek, leütlek!
Anya _rögtön Császár után szaladt előre_. Az istenért, mi van itt! Ne
bántsa! _Közibük áll._ Minek csinálod ezt, mi?
Irma _magánkívül, szinte ihletten, harsányan_. Én nem félek senkitől! Én
nem tudom magamba tartani! A Sipos Lajos már egy év óta lesz csalva! Én
nem hagyom a Sipos Lajost megcsalni! Május huszadikán bement az Adél a
Császárhoz délután négykor, mikor a Sipos fénysugár Budaörsön volt, és
kigyött tőle este kilenckor slafrokban és visszament hozzá szerelmezni
és ottmaradt nála reggel négyig, én egész éjjel virrasztottam, esküszök
az istenemre, úgy legyek boldog!
_Növekvő zaj az asztalnál._
Sipos _dörgő hangon_. Csöndet kérek! Hálás köszönetemet fejezem ki
tisztelt vendégeinknek…
Irma _már az első szóba belevág, túlharsogja_. Slafrokban volt, úgy
legyek boldog, zöld selyem slafrokban volt! _Dulakodik Császárral, aki
le akarja fogni._ Öljetek meg, de nem hagyom a Sipos Lajost megcsalni!
Június negyedikén, kéremszépen, csütörtökön, egész éjjel a Császárnál
aludt a menyasszony, még ha megölsz is, akkor is megmondom, én bementem
oda reggel nyolckor, mert láttam a Császárt elmenni hazulról és az Adél
menyasszony ott aludt a Császár ágyában, mert elfelejtett fölkelni,
engem vágjatok szét, tépjetek szét, én felakasztom magamat, de nem
hagyom a Sipos Lajost megcsalni!
_Óriási mennydörgés, zápor._
Egy éles hang. Itt a zivatar!
Gál kapitány _részegen előugrik_. Mindenki a fedélzetre!
Házmester. Szent isten, hamar bevinni mindent! Ugorj Kati! _Kirohan az
udvarba._
Kati _rohanás közben_. Szakácsné! Esik az eső, győjjön hamar!
Szakácsné _kirohan a konyhából_. Julcsa! Julcsa!
Gál kapitány. Vihar! Mindenki a fedélzetre!
Császár _kirohan az asztalhoz_.
Anya _az udvar felé szaladva_. Bevinni mindent az ebédlőbe!
Gál kapitány. Mindenki a fedélzetre!
Julcsa _előrohan a konyhából_. Jézus Mária, itt a zivatar!
_Villám, mennydörgés._
_Általános zaj, kapkodás, az asztalt leszedik, vendégek és cselédek
vegyesen, mindent kicipelnek az udvarban jobbfelé._
Hangok _e közben_. Az ebédlőbe! Az abroszt! A poharakat! Jaj a ruhám!
Elájult! Az Adél elájult! Nem ájult el! Mindenki a fedélzetre! Siess!
Szaladjunk! Vigye a tálat! Az uborkát! Ne az uborkát, annak nem árt!
Kapitány úr, a süteményt! Mindenki a fedélzetre! Megmenteni a
csokoládétortát! Julcsa! Irma! Irma!