Irma. Ne csináld ilyen üzletiesen. Én olyan szegény vagyok, de olyan
szép vagyok! Azért fürdök mindig. Láttál volna meztelenül, mikor
égszínkék voltam!
Sipos. Ne beszélj annyit. _Magához kapja, megcsókolja erősen._ Na, most
nyugton maradsz?
Irma _szédülve_. Hogyne, kérem szépen. _Lélegzetet vesz._ Hány csók volt
ez?
Sipos. Pont három.
Irma. Én azt hittem… milliárd.
Sipos. Most eredj és feküdj le. Aludd ki magad. Mit csináltál itt a
Császárral?
Irma. Mit bánja azt maga?
Sipos. Nem is bánom.
Irma. De bánja.
Sipos. Ugyan mért bánnám?
Irma. Mert minek szeresse el magától mind a kettőt?
Sipos. Melyik kettőt?
Irma. Az Adélt már elszerette, hát most fél, hogy engem is elszeret.
Sipos _dühösen, komolyan_. Most azonnal meg fogod magyarázni, amit
mondtál. Egy-kettő! Addig nem mégy el innen, amíg ezt meg nem
magyarázod!
Hangok az asztaltól. Sipos! Sipos!
Sipos. Mindjárt! Beszélj! Egy-kettő!
Stetner hangja. Ne mindjárt, hanem rögtön!
Adél. Lajos! Gyere már!
Sipos. Mindjárt jövök! Beszélj, mert összetörlek!
Irma. Elszerették a feleségedet, te vérző szív! Én minden tudok!
Hangok az asztaltól. Sipos Lajos! Sipos Lajos!
Adél. Gyere már, a Stetner felolvassa a verset!
Házmester _Katival jön balról, tányérokkal_. Menjen a konyhába, hozza ki
az ebédjét.
Sipos _nagyon idegesen_. Nem mégy. Itt maradsz, amíg visszajövök.
Mindent el fogsz mondani. Majd adok én neked! Megállj! _Visszamegy a
türelmetlenkedő asztaltársasághoz._
Irma _vadul_. Igenis megállok! Igenis mindent el fogok mondani! Most
gyön a dolog! _Iszik egy üvegből._
_Közben Sipos az asztalhoz ért, ahol éljenzéssel fogadták._
Házmester. Este van, már feljött a vacsoracsillag, mi meg most jutunk
hozzá, hogy ebédeljünk. _Leül az asztalhoz._
Kati _szintén leül enni_. A Jánoskát hova tetted?
Irma. A Lilikét? Lefektettem. _A tornác bal szélén áll, fölfelé
fordított tekintettel, mintha az égre nézne._
Kati. Mért nem hozod az ételedet? Mit csinálsz ott?
Irma. Hálát adok a jó istennek, hogy háromszor megégette a szájamat a
Lajos.
Házmester. Ennek nincs ki mind a négy kereke.
Kati. Bizony nincs.
_Esznek._
Stetner úr: _az asztalnál, harsányan._ Tisztelt Társaság!
Hangok. Halljuk, halljuk! Halljuk Stetnert!
Stetner. Hölgyeim és uraim!
Mindenki. Halljuk!
Egy női hang. Esik az eső!
Hangok. Pszt! Csönd!
A női hang. Menjünk be, esik az eső!
Hangok. Csönd! – Halljuk! – Nem esik! – Halljuk Stetnert! – Esik az eső!
Stetner. Leszek bátor az ifjú párt verses költeményben felköszönteni.
Kérek egy kis figyelmet.
Adél. Halljuk!
Stetner.
Felvirradt a szép nap hajnala,
Szalónkabátot öltött Sipos Lala.
Mialatt Lala a kabátban erősen szorul,
Romajzer Adelka öltött mirtuskoszorút.
Mindnyájan összegyültünk jóbarátok,
Pap a templomban áldást adott rátok.
Itt e fényes lakomán, hű baráti körben
Látjátok magatokat mint igaz tükörben.
Szépséges menyasszony bennünket jól tartott,
Sipos Lajos olasz rizlinggel vette a startot.
Felvonultak ételek, italok és borok,
Isten tartsa meg e jó szokásotok.
Áldás legyen minden lépteteken,
Szerdán, csütörtökön és pénteteken.
A biblia szerint megszaporodjatok,
Kis trónörökösről sürgősen gondoskodjatok!
Mindenki. Éljen! Ohó! Éljen!
Stetner.
Harsány üdvkiáltás zengjen a tájékon:
Áldás és boldogság Sipos Lajosékon!
_Általános óriási éljenzés, taps, koccintás, nevetés._
Sok hang. Halljuk Sipost!
Irma _elől egyedül_. Halljuk Sipost!
Kati. Gyönyörűen szavalt a Stetner úr.
Házmester. Nem hiába litografus.
Hangok. Halljuk Sipost!
Irma. Halljuk Sipost!