Irma _vadul_. Most a konyhába szaladt, hogy a Sipos úr ne lássa, hogy
magával sugdolózott.
Császár _nagyon izgatottan_. Mi közöd neked ehhez?
Irma. Amióta részeg vagyok, mindent ki kell mondani. Neked tizenkét
ingedből kilenc rongyos. Semmit se tudok magamba tartani. Kilyukadt a
szívem, most folyik, mint a rossz fazék!
_Sipos előrejön._
Sipos. Adél hol van? Azt hiszem, be kéne hurcolkodni az ebédlőbe, mert
eső lesz.
Császár. Nem hiszem.
Sipos. De már kaptam egypár kövér csöppet a fejemre. Adél hol van?
Irma _bátran_. A konyhába szaladt, hogy a Sipos úr ne lássa, hogy a
Császár úrral sugdolózott.
Császár _felháborodva_. Le kell csukni ezt egy szobába, kulccsal
bezárni, mert pálinkát ivott és nem lehet vele bírni!
Sipos. Pálinkát ittál?
Irma. Igenis, végtelen fájdalmamban, mert maga megnősült. Kiszakadt a
szívem tőle.
Sipos. Mit mertél mondani a feleségemről?
Irma. Nem akartam mondani, de nem tudtam visszatartani. Te édes drága
mártir, csak most ne legyél mérges.
Császár. Dehát mért kell ezt tűrni kérem? Ki ez kérem? Nincs ez ellen
védelem?
Sipos. Menjen csak vissza, kérem, a társasághoz. Majd én megkurancolom
őnagyságát.
Császár. Nevetséges. Csak azért ön se izgassa fel magát.
Sipos. Kérem, csak bízza rám.
_Császár visszamegy az asztalhoz, ahova később Adél is visszasiet a
konyhából._
Sipos _szigorúan_. Zárjalak be egy szobába?
Irma _vadul_. Igen, de gyere te is velem, te szép őszi felhő. És
zárkózzunk be együtt.
Sipos. Ha itt nem bír veled senki, én tényleg felviszlek a padlásra és
bezárlak.
Irma. Akkor úgy fogok dörömbölni és ordítani, hogy olyan még nem volt.
Sipos. De hát mi ez? A legutolsó cseléd akarja megzavarni a
lakodalmamat? Rendőrrel foglak elvitetni!
Irma. Nem fog!
Sipos. Mért?
Irma. Mert akkor felakasztom magamat.
Sipos _nagynehezen türtőztetve magát_. Mondd: nem lehet veled okosan
beszélni?
Irma. De lehet.
Sipos. Mit akarsz tulajdonképen? Mondd meg fiam, nyugodtan: mit akarsz?
Irma. A feleséged akarok lenni.
Sipos. Éppen máma?
Irma. Nem. Egyszer valamikor, mégis! Mondd, mikor leszek a tied?
Sipos. Pont amikor a kakas kotlik.
Irma. Ne keseríts engem. Mondd, mikor leszel az enyém?
Sipos. Amikor az oroszlán fütyül.
Irma. Csúfolsz? Pedig énnekem ég most az egész kis testem.
Sipos. Látom a szemedből. Puskapor van a szoknyádban. Szégyeld magad. Te
nem vagy tisztességes.
Irma _fenyegetőleg_. Ne mondja ezt!
Sipos. Terád nem lehet vigyázni. Te odavaló vagy, a rossz lányok közé.
Irma. Amért szeretlek?
Sipos. Aki ilyen szemtelenül tud szeretni, az odavaló.
Irma. Hát hogy szeresselek, ha nem hagyod magad máskép?
Sipos. Így se hagyom magam.
Irma. Csókolj meg kétszer.
Sipos. Akkor nyugton maradsz?
Irma. Igen.
Sipos. Megigéred, becsületedre?
Irma. Megigérem. De akkor háromszor csókolj meg.
Sipos. Te részeg csirke.
Irma. Azt is miattad tettem.
Sipos. Na gyere ide!
Irma _hozzáhajol_. Nézd milyen szép vagyok, mikor így könnyben úszik a
szemem. Csak egyszer mondd, hogy igen.