Adél. Csaló!!! Csaló!!!
Császár. Adél, én megfeledkezem magamról!
Adél. Na, üss meg!
Császár _leint a levegőbe, otthagyja_. Meg van bolondulva. Ha így
folytatja, elmegyek innen.
Adél. Én megakadályozhatnám még most ezt az egészet. Legyen nyugodt, egy
szavamba kerülne. De van eszem és erőm. Vegye el a Balázsy asztalosnak a
lányát. Én a Siposhoz menekülök. A Sipos el fog engem venni. A Sipos egy
tisztességes, komoly ember. És ha én Siposné leszek, nem nyul hozzám más
férfi soha többé, erre megesküszöm, ezt tudhatja, ha ismer. És akkor
fellélegzem és megszabadulok tőled… mert te vagy az én
szerencsétlenségem.
Császár. A Siposhoz menekül. Egy vén asztaloslegényhez.
Adél. Nem asztaloslegény. Bútortervező rajzoló.
Császár. Szép kis parti.
Adél. Ha tíz évig jó volt szeretőnek, most jó lesz férjnek is.
Császár. Egy vasa sincs.
Adél. Van nekem.
Császár. Öreg.
Adél. Az a jó. Még egy-két év, én is öreg vagyok.
Császár. Sose szeretted.
Adél. Az a jó. Szép csöndes, komoly dolog.
Császár. Utáltad.
Adél. Nem úgy, mint téged.
Császár. És nem is fog elvenni.
Adél. Azt majd én megmutatom neked. Fáj?