Adél _eltolja_. Fáj?
Császár. Én ki se tudom mondani, hogy mit érzek most.
Adél. Én ki tudom mondani. Szégyent érzesz, mert a hiúságod kapott egy
nyaklevest. Én tudom, hogy ez fáj, te szép ékszerész. Éppen ez elől
bujok én a Siposhoz. Én löklek ki téged, mert különben te löksz ki engem
és én akkor felakasztom magamat.
_Az ajtó nyílik. Irma lép be. Megint hozza a gyereket._
Adél. Mit akarsz? Mért jöttél be?
Irma. Odakészíteni.
Adél. Nem igaz. Hallgatózni jöttél be.
Irma _kifelé indul_.
Adél. Hová mégysz?
Irma. Kimegyek.
Adél. Mért mégysz ki?