Adél. Ne csókold a kezemet, hanem húzd fel a cipődet és csöndben végezd
a munkádat. _Kinyitja az ajtót, kikiált az udvarra._ Kati! Mért nem
tartja otthon a gyerekét!
_A házmesterné megjelenik az ajtóban._
Kati. Mit csináljak, kérem, folyton elcipeli tőlem. _Fölveszi a
gyereket._
Adél. Mit cipeled mindig?
Irma. Imádom a Lilikét.
Kati. Tessék neki megmondani, nagysága kérem, ne mondja a gyereknek
mindig, hogy Lilike, van annak becsületes neve: Jánoska, ő meg
rászoktatja, hogy Lilike, még megszokja a gyerek.
Adél. Micsoda butaság ez? Hiszen nem is lány!
Irma. Én lánynak tekintem, olyan édes kis lányarca van. _A gyerekhez._
Ez az én barátnőm, úgy-e, Lilike?
Kati. Mindig cipeli, még leszoktatja a járásról, pedig milyen nehezen
tanult meg. Azt hiszi, mert távoli rokon, neki mindent szabad.
Adél. Ő távolról rokonom, de itt közelről cseléd, és maga csak bátran
parancsoljon neki.
Kati. Igenis, kezit csókolom.
Adél. Úgy látszik, már egészen bolond vagy. Nem férsz a bőrödbe, de ki
foglak dobni, el foglak küldeni falura az anyámhoz, a tehenek mellé. Így
nem lesz belőled rendes cseléd soha. Mi van veled?
Irma. Semmi.
Adél. Mit csináltál ma reggel?
Irma. Semmit.
Adél. A házmesterné azt mondja, hogy meztelenül járkáltál az udvarban
reggel hat órakor.
Irma. Nem igaz.
Kati. De igaz, saját szememmel láttam.
Irma. Nem igaz, mert nem járkáltam.
Adél. De meztelen voltál.
Irma. Fürödtem.
Kati. Na, tetszik látni.
Adél. Mibe fürödtél?
Irma. Az esővizes hordóban. Ott hátul az udvarban, senki se látta, még
mindenki aludt a házban. Megfürödtem és rögtön felöltöztem.
Adél. Jól van Kati, kimehet.
_Kati kimegy a gyerekkel._
Adél. Hogy mersz te megfürödni az esővizes hordóban? Miért fürödtél?
Irma. Mert piszkos voltam.
Adél. Most ez a legújabb mániád, a fürdés. A multkor belefürödtél a
mosóteknőbe.
Irma. Akkor boldogtalan is voltam, mert sok kékítő volt benne és két
napig kék voltam, mint az édes tündér, mikor a hold rásüt.
Adél. Hát majd adok én neked édes tündért, két pofont, hogy a szemed
szikrázik. Kinek pucolod magadat?
Irma. Nem pucolom magamat, tetszik látni, milyen ronda vagyok.
Adél. Ronda vagy, de azért folyton cicomázod magadat. Hol van a Sipos úr
bora meg a szódavize?
Irma. A jégen van, nem hozom be, mert megmelegszik addig és akkor ő
ordít.
Adél. Micsoda beszéd az, hogy ordít? Hogy mersz a Sipos úrról ilyet
mondani?
Irma. Hát összeszidja az embert nagyon hangosan.
Adél. Jól teszi.
Irma. Hát jól is teszi.
Adél. Ne feleselj. Hallgass.
Irma. Hát hallgatok.
Adél. Nem hallgatsz? Egy szót se. Nézd csak. Húzd fel a cipődet, mit
állsz itt mezítláb?
Irma _felhúzza a cipőjét_.
Adél. Délután itthon maradsz és vasalni fogsz, értetted? Az összes
harisnyákat át fogod nézni, amelyik rongyos, azt megstoppolod és aztán
ki fogod mind vasalni. És ha azzal kész leszel, lehordod a padlásról a
fehérneműt, lerakod a mángorló mellé. Ez lesz a vasárnapod. És egész
héten nem mehetsz a Nemzetibe. Majd adok én neked. Az órásnál voltál?
Irma. Még nincs kész az óra.
Adél. Nem azt kérdeztem. Azt kérdeztem, hogy voltál-e az órásnál?
Irma. Voltam.
Adél. Mit mondott?
Irma. Hogy még nincs kész az óra.
Adél. Nahát. Így felelj, ha kérdezlek. Majd mondd meg Sipos úrnak, hogy
ott voltál, de még nincs kész az óra. Nyolc év óta kínlódok veled és nem
tudlak megtanítani tisztességes beszédre. Így sose lesz belőled rendes
cseléd. Ki foglak küldeni Budaörsre, az istállóba, tehenet fejni,
odavaló vagy.