Abban a kalendáriumban, amely minden magyar házban egykor a szép hosszú
élet naplója volt, József napján kezdődnek a fontosabb feljegyzések. A
gazda – minden valamire való ember gazda volt Magyarországon – cselédeit
fogadta, megújította velük a szövetséget. Az emberek a tavaszt látták az
égen, a földön és a szívekben. Az élet kezdete, hosszú tél vége, a nyíló
esztendő várható reményeinek íze: ez volt József napja. A templom
elnéptelenedik e naptól kezdve, a föld népe künn a földeken tiszteli
Istenét. Drágalátos világa egy messze multnak.
Most az amazonok országára nyílik a tavaszi nap szeme. A férfiak olyan
régen távol vannak tanyáiktól, falvaiktól, földi életüknek lombjaitól,
amilyen soká még nem is voltak el odahazulról. Asszonyok és gyermekek
keze és ereje megnövekedett három esztendő alatt, mint a fecskefiók
megtanulja a repülést, a galamb a bukfencet, a vak ember a hegedülést.
Az amazonok és gyermekeik megtámogatják a kunyhót, megmívelik a földet,
tiszteletben tartják az apák erényeit, amíg a férfiak hazajönnek. A nagy
mérlegen, ahol az országok súlyát mérik, Szűz Mária országa egy-két
lattal nyom kevesebbet a háromesztendős hadjárat óta. A magyar földek és
szívek inkább helyükön vannak, mint bármikor. Kétségbeesés és panasz
nélkül múlik egyik bibliai esztendő a másik után. Az amazonok erősen
fogják az ekeszarvát; a hadjárat az ország belsejéből csak a férfiakat
vitte el, de a magyar föld csodálatos ereje, gazdagsága és a
megpróbáltatásokat a tavaszi szántás megújhodó ifjúságával elbíró
kitartása: itthon maradt, táplál, vigasztal, reménységet ajándékoz.
József napján lekerülnek a szegről a régi kalendáriumok és a tavaszi
élet, bár férfiak nélkül, elkezdi a csodálatos folyamatot, mint a jég
alól felszabadult folyók, szelek, fellegek. A háború, mint egy bába, a
világra segített egy új magyar generációt, a férfi nélküli asszonyok
nemzedékét, akik férjük helyett a mezei földet ölelik, cicomázás helyett
gyümölcsfát oltogatnak és gyermekszülés helyett jószágot nevelnek. A
természeti erő, amelyet a szerelem azelőtt a nőkből elfoglalt, mind
munkaerővé változott. Igaz, hogy daltalan, néma lett az ország, az
énekes madarak is hallgatagok és eltűntek a régi kis virágos falusi
kertek, a pünkösdi rózsa helyére veteményt ültetnek; lakzi-muzsika
semerről sem mormog, a furulya-szó a multak emléke és az üveges kevesebb
tükröt ad el: – de élünk és nyílunk, mint a repkény a régi vár falán.
A józsefnapi vendégek: a tavaszi munkák eljöttek Magyarországra és
megtalálják az amazonok izmos karjait, gyermekek korán bekérgesedett
tenyerét. A gólyákkal, fecskékkel hazajöhetnek a férfiak is: rendben
lelik itthon az országot.