Az emberi szemben titokzatos erő lakozik. Ez az erő ámulatba ejti és
megigázza a fenevadakat, részeggé teszi a kigyókat és az
operett-minisztereket, tömegesen üzi a Dunába a szegény varróleányokat,
meglágyitja a börze-csaták mezőin edzett sziveket, és kiáltó
ostobaságokat követtet el a legzseniálisabb uzsorások gyermekeivel. Az
emberi szem hatalmának nem látni a végét, s az emberi szem
hatalmaskodása ezer és ezer formában nyilatkozik meg.
Mégis, mindnyájan elcsudálkoztunk, mikor az iskolában arról értesültünk,
hogy a mulatságos ó-korban és a gyászos emlékezetü középkorban éltek
férfiak, akik az állatok beleinek futólagos megtekintése után, avagy egy
horoszkóp üveglencséjéről olvasva, megjósolták a legközelebbi csatákat
és a legközelebbi szerelmeket. Nem azon csudálkoztunk, hogy egyáltalában
akadtak ilyen férfiak, hanem azon, hogy az üzlet virágzott, s hogy ezek
a férfiak, a szemük erejéből ettek és ittak, ruházkodtak, kirándulásokat
tettek és szeretőket tartottak.
Az ember, kivált az iskolában, hajlandó lenézni a fent emlitett korokat.
Gyermeki lelkünk ártatlanságában azt hisszük, hogy csakis ezek a rég
letünt idők türtek meg efféle exisztenciákat. Mikor aztán kilépünk a
komtempláló életből a cselekvő életbe, észrevesszük, hogy ezen a világon
minden örökkön ismétlődik. Észrevesszük, hogy azok az exisztenciák,
melyeken egykor oly igen elcsodálkoztunk, ma is megvannak, és bár
változatosabb formában, több leleménynyel, de ma is ugyanazt a
mesterséget üzik, amelyet elődeik. A haruspexek ősi fajtája ma is él s
ma is megkeresi a kenyerét szemének büvös erejével. De nemcsak kitart,
szaporodik is.
Azok számára, akik érdeklődnek a természethistóriai apróságok iránt,
följegyezhetjük, hogy legutóbb a következő uj spécieseket különböztette
meg a tudományos kutatás a haruspexek népes családjában:
_1. Az államjós betümoly. (Graphologus politicus.)_ Leginkább
Németorszgában tenyészik. Ott fogták közelébb azt a hatalmas példányt
is, amelyet nem ajánlhatunk eléggé az anthropologiai muzeumok
figyelmébe.
A haruspexeknek ez a gyönyörü példánya nem szemlélhetvén meg ez idő
szerint Vilmos császárnak a beleit, Németország legnagyobb tósztozójának
_kézirását_ tette vizsgálódásának a tárgyává. Ez alapon kifejtette, hogy
a császár álló betüi olyan jellemre mutatnak, melynek főtulajdonsága az,
hogy csak hosszas ingadozás után határozza el magát, de viszont annál
makacsabbul ragaszkodik elhatározásához. Majd kiindulva ebből az
elhatározottan ingadozó, s ingadozásához makacsul ragaszkodó lélekből,
visszafelé megfejtette Németország egész történetét, s megjósolta, hogy
hosszas ingadozások után még egyebek is fognak történni Németországon.
A haruspexeknek ezt a remek példányát nem zárták kalitkába. Ellenben
Vilmos császár megküldötte neki Aegirhez intézett dalát, továbbá azokat
a pillanatfölvételeket, melyeket komornikairól készitett, s megigérte
neki, hogy felséges kezeivel fogja kihuzni hü szolgája fogát, ha hü
szolgájának erre szüksége lesz.
A grafológusok válfajából Magyarországon csak két kisebb rendü spécies
ismeretes. Ezek: a betüző szu és az okmányszaglár döntnök.
_2. A betüző szu._ (Graphologus vulgaris.) Ártatlan és szerény.
Mindennapos penzuma ilyenformán hangzik:
„Nagysád dült betüi szenvedélyes szivre vallanak. A hajszálvonások sok
lelki finomságot árulnak el. Különösen jellemzetes Nagysádnál a nagy O
betü, melynek gömbölyüsége annak a jele, hogy Nagysád viruló egészségnek
örvend. Ebben a pillanatban arra gondol, hogy nem romlik-e meg a
cseresznye-befőtt; még négyszer fog férjhezmenni, s mindig igen boldog
lesz; számok: 8, 17, 63.“
A kézirat-bölcsészek egy másik spéciese:
_3. Az okmányszaglár döntnök._ (Graphologus curialis.) Köznyelven:
irás-szakértő. Egész nap ujságot olvas, s komolyan hiszi, hogy
délelőttönkint tiztől tizenegyig megismeri olyanok irását, akiknek soha
a hirét se hallotta. Mégis lelkiismeretének a megnyugtatása végett
párosával jár, s kötelesség-érzetből ellent mond a másiknak. Nem
tagadja, hogy tévedni emberi dolog. Jóhiszemü; nem áltat senkit, csak
önmagát. Mert ő az egyetlen, aki meg van győződve róla, hogy az ő
müködése nem felesleges.
Az emlitett spéciesek kedvelik a nyilvánosságot.
Ellenben jobbára rejtve virit s csak kivételesen kivánkozik a nagy
közönség elé:
_4. A konyhai Lavater._ (Phrenologus culinaris.) Gonosz tekintetü, de
különben békés ember, aki csak azért megy ki az utcára, hogy a
járókelőkön a homlok és az orr szögét, a pofacsontokat, az ajkak
vastagságát és a szem bennülését vagy kidülledtségét tanulmányozza.
Ezeknek a megfigyeléseknek az alapján bájos naivitásokat szuggerál
önmagának s a hanyagabb kereskedelmi iskolai növendékeknek. Minden
szolgálójának rossz véget jósol s ezek a jóslatok részben teljesednek
is. Néha kiadja munkálatait olyképpen, hogy az egész kiadást egy
antikvárius váltja magához, potom áron való terjesztés céljából. Igen jó
fiu és igen rossz muzsikus. Legközelebbi rokona:
_5. A fényképirtó Cumberland._ (Photographologus psychiater), mely
rokona a betüző szunak is. Egyébként édes testvére az aeol-hárfának,
mert nincs olyan asszonyt mutató fotografia, amely meg ne rezegtetné
szive hurjait s ne ragadná ditirambusokra. Naponkint tiz-tizenöt női
arcképet dolgoz fel s felhevült képzelete az erénydijakról szóló
jelentések összes szép cselekedeit szétosztja az arcképek tisztelt
beküldői között. Gondolat-olvasásai röpke fantáziára vallanak,
mindazáltal többnyire ezzel a refrainnel végződnek:
„… Ezek a nagy tulajdonságok végre is elnyerik jutalmukat. El kell, hogy
nyerjék. Szép arcának nemes nyugalma derüs jövőt tükröz. Ha
megpróbáltatások után is, boldog és elégedett élet vár a tisztelt
beküldőre. Örömet fog találni a hozzátartozókban, élvezetet a zenében, a
szinházban, a nagy irókban. Bizonyos, hogy sokáig, nagyon sokáig
előfizetője marad szerény lapunknak is.“
Végül, emlékezzünk meg a haruspexek családjának mastodonjáról,
hős-cincéréről, Dalai Lámájáról. Ennek a neve:
_6. Az önmüködő zeneboncnok._ (Autometer musicalis.) Hazája
Franciaország. Története az, hogy egy készüléket talált fel, melyet a
zongorához kell erősiteni s mely a zongora-játszó jellemét, véralkatát,
gondolatait, előéletét, édes atyjának egész multját, őseinek hőstetteit
és betegségeit, kiveri egy papirlapra, a telegráf betüihez hasonló
ákom-bákomokban. A készülék ugyanis olyan érzékeny, hogy eszeveszetten
reagál a zongorajátszó idegerejének minden parányi nyilvánulására,
konstatálja a müvész érütését, testének hőmérsékét, éveinek számát,
szerelmi hajlandóságait, izgatottságának fokát, elméjének pihent vagy
fáradt voltát, elhatározott ingatagságát és ingatag makacsságát,
gyomrának jelen és mult állapotait és azt, hogy hány frank van a
zsebében. Mindez világosan olvasható a papirlapon: csak olvasni kell
tudni az ákom-bákomokat.
Látnivaló, hogy az önmüködő zeneboncnokhoz képest a többi haruspexek, a
mult és a jelen összes haruspexei, angolkóros, vézna gyermekek. Az
önmüködő zeneboncnok meg fog fejteni s meg fog jósolni mindent a
világon. Csak olvasni kell tudni az ákom-bákomokat – ez az egész titok.
Én még nem vittem ennyire s már is meg tudom jósolni, hogy az önmüködő
zeneboncnoknak sok frank, sok, sok frank lesz a zsebében.
Mert ezen a világon minden csak ismétlődik s az, hogy mundus vult
decipi, éppoly örök, mint maga az éjszaka.