A közönyös: Hagyjuk ezt, kedves barátom, hagyjuk ezt. Véderő: véderő.
Énmiattam purclipámot vethet vasárnap reggel négy órakor a Vérmezőn,
föltéve, hogy ezt megfelelő helynek tartja. Én, részemről, én nem voltam
véderő és ha az isten élteti Picege bácsit, a fiam se lesz véderő. Az én
fiam – az isten őt velem együtt százhusz évig megtartsa! – nem lesz
véderő még akkor se, ha az ellenség beül a Nyuhork kávéházba és onnan
lődöz át kemény zsemléket a Palermóba. Miattam, ih pit’ zi,
felállithatnak az Erzsébet-téren tábori barackokat.
Az érdeklődő: Tarackokat, ha szabad kéreckednem.
A közönyös: Gut: bátori tarackokat. Miattam felállithatnak duránci
tarackokat. Éntülem beülhet az orosz cár ő szent felsége tarackozni a
Frihaufba…
Az érdeklődő: Tarokkozni, nemde?
A közönyös: Dede. Az én fiam mégse lesz véderő. Ha Picege bácsit az
isten élteti.
Az érdeklődő: Ki az a Picege bácsi, ha végül már szabad kéreckednem?
A közönyös: Nem ismeri? Picege bácsit nem ismeri? Picege bácsi az én
családi katonaszabaditóm. Ahogy nekem egy fiam születik, abba a minutába
Picege bácsi a tenyerét dörgöli és gratulál és a jobb kezével megrázza a
balt.
Az érdeklődő: Kiét, ha szabad kéreckednem?
A közönyös: A magáét. Nem a magáét. Hanem a magamagáét. Mer Picege
bácsinak: ahány fiu nekem, annyi ezer korona neki. Az esemény igy nyeri
az ő lefolyását: fiu megszületik, anyakönyvvezető megfogja jobbkezét és
bevezeti anyakönyvbe. Itt lép fel Picege bácsi, ő viszont megfogja a
balkezét és kivezeti véderőből. És hadsereg mehet sóhivatalba. Ih pit’
zi: hogy jövök én ahhoz, hogy én fiakat szüljek a hadseregnek?
Az érdeklődő: Perszepersze. Hogy jön maga ahhoz, ejgentlih?
A közönyös: Ih pit’ zi! Én szülök, ha kell, egy fiat az iparnak, ha
kell, szülök egy fiat a kereskedelemnek, szülök egyet a kulturának és
kettőt a civilezációnak…