A vendég (megrémül): Óvás! Halt! halt!
Legény: Csendet kérek nagyságodtól.
A vendég: Megállni! Kiszállok!
Legény: Csendet kérek nagyságodtól.
A vendég: Megállj! Pihenj! Vigyázat! Nicht stürzen! Mázolva!
Legény: Csak még egy pár taktus, nagyságod.
A vendég: Hagyja abba! Az én hasam nem tánciskola.
Legény (trombitál): Trattatata!
A vendég (döbbenettel): Mi az, az Isten szent szerelmére, mi az?
Legény: Most jön a lovasroham! Hajrá! hajrá! Előre! Üsd-vágd, nem apád
(gyurja).
A vendég: Elég! Eláll! Rendre! Bitorló! Hazaáruló! Maga azt hiszi, hogy
én velem balkáni háborut játszhat? hogy velem nikitázhat? hogy maga egy
öttörökötgörögötdögönyöz? Hogy én egy csatatér vagyok és maga egy fujó
paripák, aki vágtat a holttestemen át, száguldani a kivivott diadalra s
otthagyni el engemet összetiporva, hogy itt szedjék össze elszórt
csontomat, ha majd jön a nagy temetési nap?… Ká spúr! Maga lehet egy
gyurka és lehet én tőlem egy györgy, de engem nem gyur és nem gyür és
nem döfölész és nem dömöcköl. (Ledönti a maszirozó ágyra a legényt és ő
kezdi gyurni.)
Legény: De nagyságod!
A vendég: Most jön a gyurka, most jön a kene-fene, most jön a fészkes
fene, most jön a lovas-roham és a gyalog-zivatar.
Legény (elhaló hangon): Segitség!
A vendég: Várjon, várjon, most jön még a pillemadár. Majd adok én
magának pillemadarat!