– Az istenért, ne csábitson el…
Bódi ujra elkacagta magát.
– Micsoda? Még te beszélsz csábitásról?!
Filax belátta, hogy a történtek után ehhez csakugyan nincs joga.
Szorongó szivvel követte tanitványát a Beleznayba a fenegverekek közé.
Eleinte csak foghegygyel szítta a pezsgőt, később azonban rájött az
ízére és egész passzióval itta. Éjfélkor már billiárdozni is tudott, sőt
reggel felé már kárt is csinált: egy jámbor bugrisnak beverte a pincsét.
Egyszóval, urrá vedlett egy tanulmányos éjszaka alatt.
A fiuk gyönyörködve nézték szárnyra kerekedését.
– Jó pipa! – jegyezte meg Szinay Jancsi.
– Vigyázzatok fiuk, – mondta a sógor jóshangon, – egy hónap mulva
mindnyájunkat az asztal alá fog inni.
Filax büszkén emelgette fejét.
– Micsoda? – vágta ki merészen, – asztal alá iszlak én benneteket ma is.
Hát ez nyilt provokálás volt. A fiuk nem térhettek ki előle. Hajrá,
megkezdődött a nagy versenyivás.
Mi türés-tagadás, Filax belebukott. Fényes nappal egy talicskán tolták
haza. A böhöncök gyászdalokat énekeltek felette. Csigolyáné hűségesen
ápolta és korhelylevest főzött neki.
Ezentul nem kellett Filaxnak a kávé, azt mondta:
– Tej van benne, macskának való.
XII. Filax diszkötésben. Az alapvizsgálat. A hitelezők. Bacsák pénzt
hoz.
Nem hiába tartotta magát Filax élete harminckettedik esztendejéig
jégbehütve: hogy a parázsba lökték Bódiék, menten vizzé vált és esze
ágába se jött visszamászni a jeges vederbe. Kisült, hogy a tüz volt az ő
igazi eleme, a tüz, a mi lángol és emészt. Teli tüdővel szivta magába az
élet örömeit. Valamiként a juhhusos kását a Fenessy-kurián, ugy
habzsolta Pesten az élvezeteket.
Szerencsére annyi őserő rejtőzött Filaxban, hogy gyomrát se juhhusos
kása, se dőzsölés nem volt képes elrontani. Rengeteg kvalitásai voltak.
Munkabirás tekintetében lefőzte magát Bódit is.
… Éjjel együtt lumpolt a cimborákkal, de reggel nyolc órakor már ott
volt az egyetemen. Délben megevett két kondásra valót, ebéd után
Csigolyánéval foglalkozott, este magolt. Egy héttel urrátétele után már
megcsalta Csigolyánét: Beritolához névtelen szerelmes verseket irt; két
héttel rá sikerült meggyőznie Koppantós Micikét, hogy az ő szivében
terem a szerelem igazi rózsája. Hovatovább iktatókönyvet kellett
vezetnie találkáiról.
Emez uri passziók természetesen pénzbe kerültek. De már a pénzkérdés sem
igen alterálta Filaxot. Szimpliciter adósságból élt, mint a többi urak.
S csodálatos, mennél többet költött, annál jobban nőtt a hitele.
Az összes filozopter-erények közül egyedül a kötelességérzés maradt meg
benne magnak. Igaz, igen szükre szabta kötelességei körét. Azt tartotta:
nem azért fogadták meg praceceptornak Bódi mellé, hogy szentet csináljon
belőle, hanem csupán csak azért, hogy elvégeztesse vele a jogot. Hát azt
majd elvégzi Bódi fényesen…
Elérkezvén a vizsgálatok ideje, terminusért folyamodott és olyan fényes
exament csapott, hogy megtapsolták Wenzel professzor s társai.
Bódi ott volt inkognitó a hallgatók sorában és büszkeségtől dagadt a
keble, midőn kihirdették az eredményt:
– Ifj. fenesi Fenessy Boldizsár ur az első alapvizsgálaton kitüntetéssel
képesitettnek itéltetett…
Estére természetesen megitták rá az áldomást, de mivel a dolog
természeténél fogva a jogcimet még a cimborák előtt is el kellett
hallgatniok, meghamisitották a titulust. Azt mondták: a Csigolyáné
huszonhetedik születésnapját ülik meg szük családi körben, azaz otthon.
A szük családi kör ezen alkalommal kilenc jogászból állott és két
hölgyből. Mert (o tempora, o mores!) eljött ám a Beritola is. Nemhogy,
de táncolt is az asztal közepén. Sőt ittak is a papucsából az akkori
divat szerint. Csak Filax nem mert belőle inni, ő a Csigolyáné
topánkájából ivott…
[Illustration]
… Stiller rektor ur a Filax fényes vizsgája után a következő episztolát
menesztette Fenesre:
„Domine spect. ac. illustrissime!
Szivem egész melegével gratulálok Tekintetességednek ahhoz a fényes
sikerhez, a melylyel tisztelt fia urának, az első alapvizsgát letenni
méltóztatott. A kitünő fi minden bizonynyal diszére váland nemzetének és
praenobilis családjának.