Hogy a Bódi jogászkodása idejében Filax volt Pesten a legszomorubb
ember: az természetes. Hiába tette föl magában az árva, hogy a vis
majorral szemben beszünteti lelkiismeretét: kötelességérzése erősebb
volt bölcseségénél: a Bódi megtéritésére irányuló szélmalomharcot egy
pillanatra sem adta föl. Természetesen mi foganatja se lett buzgó
igyekezetének: Bódi rá se hederitett szivhezszóló _kebelhangjaira_. Sőt
még neki állott följebb.
– Filax ur, drága preceptorom, – viszonozta Albert intéseit, – fogadja
meg a tanácsomat és hagyjon föl az erénynyel, mert az lesz a vége, hogy
bele fog bolondulni.
– Hát a kötelesség, a becsület! – kiáltott föl a szerencsétlen ember
magánkivül.
– Bolond maga, Filax! – eszelte Bódi. – Hát magán mulik, hogy a
kötelességét nem teljesitheti? Nem rajtam?… Nohát!… Olyan maga, amice, –
folytatta a bölcsek oktató, fölényes hangján, – mint ama bizonyos őrült
szélmalom, a melyik nem törődik vele, hogy üresen jár a garatja, váltig
kalimpál s buza helyett a kövét őrli meg.
A találó hasonlat, minden szivbeli keserüsége ellenére is bámulatra
ragadta a jámbor filozoptert.
– Micsoda ész maga, Bódika! – kiáltott föl lelkesen. – Istenem, Istenem,
mekkora ember lenne magából, ha kultiválná kitünő talentumát!
– Bizza rám, – nyugtatta meg Bódi, – nem marad az parlagon. Három napja
csak, hogy egy nótára tanitottam Patikárus Miskát és ma már minden
utcagyerek fütyüli.
– Hiszen ha attól az ember alispán lenne! – sóhajtott föl Filax busan. –
Ha a nóta tenné! De, hajh, nem a nóta teszi.
– Nem ért maga ahhoz, drága barátom, – tiltakozott Bódi fölénynyel, –
többet ér a megyei uraknak egy parázs kis nóta, mint akár egy véka
tudomány…
… Egyszóval minden disputából Bódi került ki győztesen. Filax, mit volt
mit tennie, szügyébe vágta bús fejét s magolt, mint egy bivalyos, jeles
tanitványa helyett is. És ha katalogust olvastak a professzorok, harsány
jelen-t süvitett az ifj. Fenessy Boldizsár neve után, magának pedig
(hogy valahogy ki ne süljön a turpissága), hősies önmegtagadással
abszenciát adatott.
Ez a jámbor csalás magyarázza meg azt a levelet, a mivel dr. Stiller
Márton Boldizsár urnak a Filax és fia szorgalma felőli tudakozódására
válaszolt.
„… Domine spectabile ac illustrissime! Kedves fia ura mindezideig
eminenter szorgalmas hallgatónak mutatkozék: egy absentiát se kapott,
azonban Filax, a praeceptor állandóan vágál, ha nem colloquál, vizsgára
nem bocsájtattatik.