Hogy ki volt a sógor? – Egy fogalom. Az ősjogász fogalma. De inkarnálva
volt. Ismerte egész Pest. Csibay Lacinak hítták. Bódi Fenesen
ismerkedett meg vele, távoli atyjafia volt.
Még csak dél vala, midőn Bódi berontott a sógorhoz, tehát ágyban találta
természetesen.
– Szervusz, sógor!
– Te vagy az, sógor?
– Én, sógor. Tegnap jöttem fel Pestre jogásznak.
– Tyhü, akkor még megvan a tandijpénzed!…
– Az nincs meg, de van egyéb pénzem.
– Vivát, sógor!… Szőke-e, vagy barna?
– Barnám, az van, de murizni szeretnék.
– Akkor éljen a Komló és gróf Beleznay!
… És csaptak estére olyan murit, hogy reggelre nem maradt ép tükör se a
Komlóban, se a Beleznayban. De még pincérnő se.
Bódi ugy kitüntette magát ez alkalommal, hogy jogászpajtásai a _sógor_
inditványára azonmód megtették _böhöncnek_, a mi egy elsőéves jogászra
nézve nagy megtiszteltetés, mert mint olyant csak a _gólya_ cim illette
meg.
No de meg is hálálta Bódi cimborái jóindulatát. A muri végén (miután
egyik sem tudott a lábán állani) hazaexpediálta valamennyit. Kivéve
Szinay Jancsit, a ki olyan gömbölyü volt, hogy végérvényesen
belekapaszkodni nem lehetett. Ám még Jancsit sem hagyta Bódi egészen
cserben: föltolta valahogy egy billiárdasztalra és betakarta szépen a
kasszirfrajla alsószoknyájával. Csak aztán ment haza…
[Illustration]
Filax, mint egy őrült, hajadonfőt járkálva várta a Varhanek-udvaron.
Csigolyáné korhelylevest főzött neki, a minek a jutalma el nem maradt.
Csak aztán, rebus bene gestis, feküdt le a derék fiu.
Filax Argusként őrködött álma fölött. Elnem mozdult mellőle, hanem kapta
a római jogot és kimagolta belőle a servitusokat.