Ez mind Sforza Bona praktikája.
János király úgy tett, mint a szenvedélyes lutrijátékos, a ki a számait
minden lutriba berakja, a hol csak húznak, abban a hitben, hogy
valamelyiken csak kihúzzák. Elküldözte a követeit a franczia, angol,
portugál királyokhoz, a velenczei dózséhoz, segélyt esedezve, de bizony
a számai csak nem jöttek ki sehol.
A szász fejedelemmel való felsülése után néhány napra megérkezett
Francziaországból a követe László Jeromos, egy egész hosszú litaniáját
hozva magával I. Ferencz király szövetségi pontozatainak, melyekben
elmondatik, hogy mit tegyen János király I. Ferencz kedvére, Ferdinánd
és Károly császár kárára, hogyan verje meg őket, hogyan foglalja el s ha
meghal, kire hagyja az országot? s akkor aztán a franczia király fog
neki hadisegély fejében küldeni havonkint 20 ezer livert s egyszer
mindenkorra egy királykisasszonyt hitves társul. De mind ezt tartsa
titokban, mert Ferencz királynak fiai túszul vannak Károly császárnál, a
hova cserében kerültek a csatában elfogott atyjukért. Ezuttal azonban
pénzt nem küldött ő francziasága.
Tehát «nesze semmi, fogd meg jól! Ne szólj semmit, de még azt is lassan
mondd».
– Felséges uram! Mondá ekkor Fráter György Zápolyának, azt látom én,
hogy mink Verbőczy uram könyhullatásaival s a külső fejedelmek
biztatásaival soha sem foglaljuk el Magyarországot.
– Hát kire támaszkodjam?
– Én ismerek egy derék embert, a kinek minden meg van adva Istentől,
hogy Magyarországot meghódítsa, csak akarja.
– Hol van az az ember?
– Itt áll velem szemközt. Te vagy az magad János király.
– S hol vegyem a hadsereget?
– A magyaroknál. Saját hazádfiainál.
– S hol vegyem a hadiköltséget?
– Azt is magadnál találod. Szekereid vannak megterhelve arany, ezüst
marhával. Holt kincs, a minek nem veszed se hasznát, se dicsőségét.
Ezekre a kincseidre, ha zálogba tennéd, kaphatnál harmincz-negyvenezer
aranyat.
– Kinek van Lengyelországban negyvenezer aranya zálogra kölcsönadni
való?
– Zsigmond királynak van.
– Az igaz. De ki tud Zsigmond királyhoz férkőzni, hogy vele beszéljen?
– Beszélek én.
– Nem bocsát senkit magához, a ki tőlem visz követséget.
– Engem be fog bocsátani.
– Nagy fába vágod a fejszét, lelked rajta.
A barát utra kelt, minden kiséret nélkül, egyes egyedül.
Jól ismerte az emberi sziveket. A mint megérkezett Litva várába, csak a
nevét kellett kimondania a major domus előtt, azonnal megnyilt előtte
minden ajtó.
A czensztochovai apáturnak éjjel-nappal szabad bejárása van Zsigmond
király palotájába.