– Akkor ütögetted volna azt a fejet, Jankó komám, a mikor még eleven
volt!
– Bizony te is csak akkor vágattad le, a mikor már más lelőtte.
Czibak Imrének felkeveredett a gyomra ettől a látványtól s ott hagyta a
király asztalát.
Ha még csak a terített asztalát hagyta volna ott! De ott hagyta a
terített csataterét Tokajnál s elvitte a dandárát az ütközetből s e
miatt veszté el a király a csatát.
Szintén ilyen végzetes lakomája volt János királynak az, a melyet
Várday, az esztergomi primás tiszteletére adott.
Neve napjára hítta meg a király Budára az egyházfejedelmet, mire az
rangjához illő pompával le is jött Esztergomból. Győr, Tata, Komárom,
Esztergom erős várai még ekkor Zápolyát uralták.
A király előtt ismeretes volt a primásnak az a gyöngéje, hogy nem
szereti a sertéshust. Érzékeny gyomra volt. Kénytelen volt diétát
tartani.
A pompásan felterített lakoma-asztalt főpapok, főurak ülték végesvégig,
legfelül a király, jobbján az érsekprimás.
A legelső étekfogás volt a czifrán feldiszített vadkanfej.
A primás ehez hozzá sem nyult.
Azután hozták a bocskoros levest, összevagdalt disznóvesével, tüdővel,
májával, jól megborsolva.
A primás ennek a szagát sem állhatta. Hiába dicsérték előtte, milyen jó.
Akkor következett a töltött káposzta kalbászszal, sertésfarkakkal.
A primás azt is elutasította.
Azután hozták a sült malaczot.
Ez sem neki való volt.
Következett a «lengyel nyelv» mézes, mandulás, mazsolaszőlős lével. Ebbe
sem mártotta bele a kanalát a primás.
A «bundás zsemlyéhez» sem nyult hozzá, mert az meg disznóvelővel volt
töltve.
Majd meg «rácz pitét» hoztak, de azon is megérzé a sertéshús vagdalékot
s érintetlen hagyta.
És így a vendégül hivott egyházfejedelem a király asztalánál egészen
éhen maradt. Ha igazi királyi szellem sugallta volna Zápolyát, hát akkor
azt kellett volna tennie, hogy a tréfa meglevén, hozassa elő a jó drága
becsináltakat és gyönge gyomornak való kókokat a primás számára s aként
békítse ki. De ezt elmulasztotta a király s nagyon jól mulatott az egész
asztaltársasággal a fölött, hogy a primás éhen maradt.
Nagy hiba volt János királytól. Ha már a buzgó pápista nem tisztelte az
egyházfejedelmét, tisztelte volna a magyar házigazda a meghivott
vendégét.
Ez a tréfa nagyon sokba került Zápolyának. Elveszté vele a primás és az
egész papság barátságát.
Hítta aztán ismét ebédre magához a primást, jóvá akarta tenni a rosz
tréfát, de a főpap azt felelte neki:
«Köszönöm, van nekem itthon tulkom, borjum, tyukom elég, hogy
tisztességes ebédet főzessek magamnak. Disznótorra nem járok.»
Erre Zápolya azt a dölyfös észrevételt küldé a primásnak:
«No már látom, hogy kegyelmed is csakugyan török már, mert azok irtóznak
a sertéshustól».
A mire a primás még gorombább levelet küldött Zápolyának.
«Én pedig azt látom, hogy te csakugyan tót vagy, mert az szereti úgy a
malaczot!»
Igy csinálják az ellenségeket.